A paraszti családok életét mutatja be a lajosmizsei Tanyamúzeum

Ha valaki szeretne kiszakadni a modern világ szédítő tempóban körbe-körbe forgó mókuskerekéből és 100–150 évet visszautazna az időben, hogy eleink ősi ritmusú, a természet ciklusait követő életében kicsit megpihenjen, az a lajosmizsei Tanyamúzeumba lépve megteheti ezt.

Az 5-ös számú főút mentén, Lajosmizsétől két kilométerre, a régi Tanyacsárda mellett található múzeum 1972-ben nyílt meg a nagyközönség előtt és a tanyasi életet annak hagyományos tárgyaival mutatja be a betérőknek. A tanyát a Jászberényből érkezett Németh család több nemzedéke birtokolta 1872-től.

– A tanya építészete azt az egyszerű és logikus gondolkodást tükrözi, amit józan paraszti észnek nevezünk. Az építmények szabályosan körbeveszik a négyszögletes udvart,

melyre hat évszázados eperfa borítja árnyékát, így az udvar négy fokkal hűvösebb, mint a környező hőmérséklet.

Hét év alatt restauráltuk a helyet

Ha a lakóház ajtajába állunk, az óramutató járása szerint körülpillantva láthatjuk a disznó- és tyúkólat, a szerszámoskamrát, az istállót, a kocsiszínt, a kukoricagórét, a veteményeskertet és a nyári konyhát. Egy helyről belátjuk az egész tanyakomplexumot – mondta Clos Enikő, aki kilenc éve vette át a Tanyamúzeum vezetését és munkatársaival közösen kilenc évi szívós munkával lehelt életet a leszállóágban lévő múzeumba.

– Hajdan nagyon intenzív családi élet zajlott itt. Később, miután múzeum lett, élénk közösségi központtá vált. Aztán jó néhány évig kevésbé látogatták. Mikor átvettem, az volt a célom, hogy ismét felébresszük a hely közösségi jellegét. A fenntartó Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár támogatásával hét év alatt restauráltuk a helyet, munkatársaimmal feljavítottuk az épületeket és a visszatérő önkénteseink segítségével megtisztítottuk a területet – mondta Clos Enikő és hozzátette, hogy mára kezdik elérni eredeti céljukat és egyre inkább visszaköltözik az élet a régi tanyára.

– Hét éve rendezünk népi játszóházat, a népi hagyományokhoz és a természet körforgásához rendelve az egyes foglalkozásokat. Képzőművészek állítanak ki nálunk, rendszeresen tart foglalkozásokat Burger Éva virágkötőmester és örömmel látjuk, hogy a fiatal generáció is egyre jobban érdeklődik az állandó kiállítás iránt. A Múzeumok Éjszakáján számos autentikus program várja a betérőket és táborozók is ellátogatnak hozzánk – mondta a múzeum vezetője, aki körbe is vezetett bennünket a tanyán.

A család minden nap használt tárgyait is láthatjuk

Az udvar északi oldalán helyezkedik el az 1870-ben, döngölt vályogból épült lakóház, melybe belépve a középbirtokos parasztság mindennapi életének kellékei tárulnak a szemünk elé. Az épület két végén helyezkedik el a családi élet színtereként szolgáló lakószoba és a csak jeles alkalmakra kinyitott tisztaszoba. A bejárattal szemben a füstös konyha található. A szobákban tekintélyes méretű, szabadkéményes búbos kemence adta a meleget.

A három generáció életterét jelentő lakószoba bútorzata egy ágy, egy nagy asztal a székekkel, a kelengye tartására szolgáló tulipános ládikó és egy szekreter, amiben kéztörlőket és ágyneműt tartottak. Petróleummal működő csigalámpa szórta gyenge fényét esténként és feltűnő, hogy csak két kisméretű ablakon keresztül jut be a fény.

– Ez nem véletlen, mert úgy tájolták, hogy a nekik számított reggelinél, hajnalban és a vecsernyénél, este öt-hat óra között megvilágította az étkezősarkot – mondta Clos Enikő. Az átellenben lévő tisztaszobát csak jeles alkalmakkor, ünnepekkor nyitották ki.

A parasztság sokkal inkább a természet rendje szerint élt, ezért a halált sem rejtették a kórházak falai közé, mint ahogy manapság tesszük.

A halott családtagokat a tisztaszobában ravatalozták és ott segítették a gyászfeldolgozást a siratóasszonyok.

A szoba két oldalán a női és a férfi ágy található, rajtuk a magasan egymásra rakott párnák az anyagi helyzetet, azaz a birtokolt föld nagyságát jelezték, míg a párnavégek díszítettsége a hozomány nagyságára utalt. A születés viszont a lakószobában történt.

A konyharészen kézimalom, hármas lábas, agyagedények és fából készült kanalak utalnak a korabeli ételkészítési szokásokra. Az épületben a tisztaszoba oldalán, külön bejáraton keresztül juthatunk az éléskamrába. Az állandóan hűvös helyiséget a tanyákon mindig a ritkán fűtött tisztaszoba mellé építették és külön bejárattal látták el azért, hogy ha tűz ütött ki, akkor kimentsék az ételt.

A kamrában látható véka, sütéshez használt eszközök. A gabonatároló edényben, a gabona között tartották hidegen és szárazon a tojásokat. Így a Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony között, vagyis augusztus 15. és szep­tember 15. között gyűjtött tojások decemberig elálltak.

A parasztság annyira tisztelte a kenyeret, hogy kenyérsütéshez és begyűjtéshez használt teknő és szakajtó csak azzal érintkezhetett, hiszen a kenyér maga az élet.

A kamrában van még tehéntúró-készítő, köpülő és disznósajtprés is. Szembeszökő, hogy mennyi javított, vagyis drótozott edény és eszköz található a kiállításban, melyeket a maitól eltérően az akkoriak amíg tudtak, javítottak.

A disznóól mellett található a szerszámoskamra, ahol a hármas gazdálkodáshoz – zöldség- és gyümölcstermesztés, állattartás – szükséges eszközök kaptak helyet. Van ott öngölő a nádtetőhöz, véső, szőlődugványozó, szénavágó, kézi cséplő, az állatok jelölésére szolgáló billog, satupad, szőlőprés és gabonaszelelő a magok hántolására.

Az istállóban jól megfértek egymással a lovak és a tehenek, a központi helyen pedig valaki a családból mindig kint aludt az állatokkal. A kocsiszínben egy régi szekér áll, mellette a kukoricagóré és a ház hűtője, a pinceverem, ahol télen-nyáron jó idő volt az ételek tárolásához. A veteményeskert mellett igazi gémeskút áll, a hátsó udvaron pedig a trágya és széna tárolására használt szérűskert. A főépület melletti nyári konyha ma már iroda, a sarkában pedig színes bögrékkel megrakott köcsögfa áll, amit az agyag kiszárítására használtak és nem az udvar díszének.

Clos Enikő a tárlatvezetés végén elmondta, hogy a pandémia őket is nehéz helyzetbe hozta, mert éppen kezdett ismét a köztudatba szivárogni a múzeum, de addig is feltalálták magukat: lemeszelték az épületeket és új kerítést is állítottak.

– Ez annak a kezdete, hogy pár éve megálmodtunk egy foglalkoztató épületet, ahol a közösségek számára időjárástól függetlenül foglalkozást tarthatunk. A hátsó udvaron, az elöregedett fák helyén építenénk fel a foglalkoztatót. A tereprendezést elvégeztük, jelenleg kutatjuk a felhasználható forrásokat a megvalósításhoz – tekintett a jövőbe Clos Enikő.