Faszobor állít emléket az almási kékfestő műhely alapítójának

– Hogy jött az ötlet, hogy éppen egy fából faragott szobrot kapjon a műhelyalapító üknagyapa? – kérdeztük az 51 éves ükunokát, Skorutyák Jánost.

– A család 1976-ban ültetett egy diófát, amivel lényegében együtt nőttem fel én is, több mint 44 évig volt a műhely udvarának dísze, lombkoronája többnemzedéknyi kékfestő számára nyújtott árnyékot. Tavaly tavasszal már nem zöldült ki, nyáron aztán teljesen kiszáradt, ezért el kellett búcsúznunk tőle. Mivel évtizedeken át volt az életünk része, ezért nehéz lett volna a végleges elválás tőle, ekkor jött az ötlet, hogy üknagyapa éppen idén lenne 170 éves, így kézenfekvő volt, hogy a diófa törzsét úgy mentjük meg az utókor számára, hogy egyben méltó emléket is állítunk vele üknagyapám, Skorutyák János számára, aki megalapította a Bácsalmási Kékfestő Műhelyt.

– Ön a legfiatalabb leszármazott, tovább viszi a kékfestés hagyományát?

– Abban a házban nőttem fel, én vagyok a Skorutyák kékfestő-dinasztia utolsó élő tagja, annak ellenére, hogy nem vagyok kékfestő. De nagyon fontos számomra ez a hagyomány, az a szép szellemi és kulturális örökség, amit az édesapám és vele együtt az őseim létrehoztak. Négy kékfestő ősöm is abban a házban élt, dolgozott és halt meg. Az ükapámról azonban nagyon kevés információnk van, mindössze két fényképünk maradt fenn, ő volt a műhely alapítója, az 1879-ben készült adásvételi szerződés eredeti példánya látható a műhely kiállítótermében ma is. Az biztos, hogy ekkor került a családunk ebbe a házba. És azt is tudjuk, hogy az ükapám 1851-ben született Veprődön, amely ma a szerbiai Vajdaság területén, a nyugat-bácskai körzetben található, és onnan került Bácsalmásra, vagy ahogy akkor nevezték, Almásra. Az édesapám 2014-ben bekövetkezett halála óta vettem át a műhely gondozását, a kékfestőmesterséget Bakos Zoltán folytatja, aki édesapám mellett tanulta ki a kékfestés tudományát. Azt tűztem ki célul, hogy a műhely és a családom történetét megőrzöm az utókor számára.

– Hogy találtak rá az alkotóra?

– Interneten kerestünk olyan faszobrászt, aki készít egész alakos szobrokat, és így jutottunk el Bálint József faragóművészhez, aki vállalta, hogy a szobrot elkészíti. Közel fél évszázada foglalkozik fafaragással, kellően hisz magában, a két keze és a lelke erejében, elkötelezett és elveihez hű művész, akinek alkotásai sokak számára okoznak örömet határon innen és túl.

– Hogy történt a diófa kivágása?

– Eredetileg azt szerettük volna, hogy a saját lábán legyen megfaragva a törzs, ne válasszuk el a gyökértől, de szakemberekkel konzultálva arra jutottunk, hogy ez így nem jó, mert hosszú távon kevésbé lett volna tartós. Emiatt azt javasolták, hogy mindenképpen el kell a tövénél vágni, és a földben maradt tuskóra, mint talapzatra elhelyezni majd az elkészült alkotást, mert akkor tartósabb lesz.

– A fát kivágták és elszállították Jenőre, ahol a faszobrász műhelye van. Úgy tudom, hogy a járványhelyzet miatt személyesen nem is találkozott az alkotóval, mielőtt elkészült a szobor. Hogy látja, mennyire sikerült megvalósítani, azt, amit önök elképzeltek?

– A telefonon történt egyeztetés mellett elküldtem az ükapámról készült fényképet Bálint Józsefnek, szabad kezet adtam az alkotónak, teljes mértékben érvényesült a művészi szabadság. Ő találta ki, hogy a szobor egyik kezében legyen egy kékfestő anyagdarab, a másikban pedig egy nyomóminta. A műhelyben lévő 136 kéziminta közül választottuk ki a 7-es mintát, amely egyébként végig kísérte a műhely évszázados történetét, kékfestők generációi adták kézről kézre egymásnak. A folytonosság jelképeként a most elkészült szobor kezében is alakot ölt. A mintának egyébként csak a fényképét küldtem el, és postán küldtem el a lenyomatát, ez alapján rajzolta meg és faragta ki. Hihetetlen, hogy nem is volt a kezében az eredeti minta, és mégis teljes egészében le tudta másolni, annyira pontosan, hogy akár lehetne vele mintázni is, olyan minőségben készítette el.

– A szobor elkészült, és az elmúlt napokban személyesen vitte el Bácsalmásra a szobrász az alkotást, ahol közreműködött a felállításában is.

– Megmentettük a diófát, és megújult formában tért vissza az eredeti helyére, most az ükapám szobraként néz az általa alapított kékfestő műhely felé. Nagyon jó érzés nekünk, hogy ezzel is egy kicsit az ősök emlékének adózunk.

Szakszerű volt a fakivágás

Az öreg diófa szakszerű kivágásában Markó Csaba és Piller Roland nyújtott segítséget. A közreműködésükkel sikerült a diófarönköt a Fejér megyei településre eljuttatni, majd a visszaérkezett, már elkészült szobrot felállítani a műhely udvarán.