A kisregény nem fikció, a régi izsákiak élete elevenedik meg

– Mielőtt beszélgetnénk új kisregényéről, szeretném megkérdezni, hogyan érzi magát?

– A Jóistennek hála idén betöltöm a 85. életévemet. Jól érzem magam fizikailag, egészségileg, de ami a legfontosabb, az értelmi képességem is még tökéletes. Mindennap, amikor felkelek, ezért imádkozom, hogy megmaradjon a kristálytiszta elmém.

– Hogyan éli meg a járványhelyzetet?

– Az életben én már sok mindent megéltem. Fel kell fogni, hogy most óvatosnak kell lenni, akkor járunk el helyesen, ha követjük az előírásokat. Eddig szerencsére a betegség elkerült, és már mindkét védőoltást felvettem. Nem félek és eddig sem féltem, a Jóisten nekem már így is sok időt megadott az életben, és ami számomra nagyon fontos, írói fegyelmet is.

– Hogyan telnek napjai?

– A teljesség felé törekszem. Az életet olyannak kell elfogadni, amilyennek a Jóisten eltervezte. Minden reggel a lengyel Szent Fausztina apáca naplóját olvasgatom, melyet misztikus, istenközeli élményeiről vezetett. Ebből mindennap tíz gondolatot ­kiírok, és eszerint élek. Nincs se tévém, se rádióm, mert ­zavarnak a negatív hírek, a külső, felesleges zajok. Egyedül számítógépem van, de azt is elsősorban zenehallgatásra és a régi életről szóló, valamint egyházi vonatkozású cikkek olvasására használom. A verseimet viszont kézzel írom le.

– Korábban csak a verseit ismerhettük. Ez az első kisregénye?

– Igen. Lírai alkat vagyok. Az írás mindig is az életem része volt, de sokáig, évtizedeken át nem publikáltam, csak magamnak írogattam. Eddig három verseskötetet adtam ki, és kilenc antológiában szerepeltem. Regényt azonban még sohasem írtam. Úgy érzem, a prózában nem vagyok otthon, nem erre születtem. Ami a tudatomból előtör, azt csak versben tudom igazán kifejezni úgy, hogy élvezetes és egyben tanító is legyen.

– Hogyan született meg a kisregény?

– Már négy évvel ezelőtt megírtam, de a mondanivalóm által 200 oldalas nagyregény lett, ebből lett végül egy 112 oldalas kisregény. Mindig szerettem volna bemutatni a régi világot, a két osztály, az arisztokrácia és a parasztság közötti különbséget. Az egyik mindent megkap, elér és nagyon tudatos, a másik egyszerű, tudatlan és ösztönös. A regény arra is keresi a választ, hogy melyik a célravezető, melyik mire taníthat, illetve arra, milyen hiányosságok voltak akkoriban egy kistelepülésen.

– Röviden hogyan foglalná össze a regény történetét?

– A szereplők nem kitalált személyek, elődeimről szólnak a XIX. században, abban a korban, amikor Izsákon kézzel vágták ki az erdőket és telepítettek szőlőt, honosították meg a sárfehér fajtát. A főszereplő a szép szál legény, Jegenye, aki paraszti sorból jött, de jó gondolkozású, és nem akar elmenni a Csécsey grófhoz szolgálni, mivel úgy érzi, ő nem szolgának született. Végül mégis beáll dolgozni a kastélyhoz, ahol rátalál a szerelem egy arisztokrata lány személyében. Ekkor kezdődnek a bonyodalmak, a két osztály különbsége miatt. A regényem története nagyon sokrétű, egyaránt szól a szolgálat szépségéről, az úri kiváltságokról, az engedelmességről, a megbocsátásról. Mindezek mellett helyet kap benne a művészet is.

– Tervez újabb kötetet?

– Csak a posztumusz kötetemet. 85 évesen már nem tudhatom, meddig élek. Szeretném az elmúlt hat évben, 2015 óta született mintegy ezer versemből kiválasztani azt a 120-at, mely tanít és közvetíteni tudja a tudatalattiból jövő belső szépséget. Hozzátenném, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy halálom után jó helyen tudhatom majd írói hagyatékom. Izsákon élő tanár barátom vállalta, hogy ápolja majd az emlékemet, kezeli a fennmaradt írásaimat. Ez nagyon jó érzéssel és megnyugvással tölt el.

Bezártság alatt született írás

A kisregény kapcsán Kovács István József, a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének elnöke és a népi eredetű írások elkötelezettje elmondta véleményét. – Magyar Gyuláné tökéletes példa arra, hogy a járvány miatti kényszerbezártságok alatt az alkotó, az író emberek tollából milyen értékes művek is születhetnek. A kisregényének mondanivalója a kiegyezés utáni parasztság életvitelének, erkölcsi tartásának, földhöz kötöttségének, érzelemvilágának a bemutatása, egy hiteles értékű, izsáki parasztfiú szerelmi és élettörténete által. Magyar Gyuláné prózai remeke egyben korrajz is, szociális és népi értékekkel bíró írás. Maga is paraszti sorsból emelkedett fel a szépírást művelő alkotók közé. Dicséret és gratuláció illeti e kiváló kisregényéért.