A kecskeméti szabadiskolában segítenek a tehetségek kibontakozásában

Szombaton nyílt meg a Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskola Ablak-tárlata a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtárnál. Az intézmény ablakaiban az alkotásokról készült élethű fotókból összerakott fotómontázsokat tekinthetik meg az érdeklődők, március 28-áig.

A Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskola jelenleg négy osztállyal dolgozik. A sokszorosító grafikai osztályt Patkós László grafikusművész, az építész osztályt Vass-Eysen Ervin építőművész, az alakrajz osztályt Csörgő Tamás grafikusművész, a rajz–festő osztályt Bruncsák András vezeti. A szabadiskolában immár 25 éves hagyománya van, hogy a náluk tanuló tehetségek legjobb alkotásaiból kiállítást rendeznek a könyvtárban, köszönhetően a két intézmény között fennálló jó kapcsolatnak. A 2020-as év végi bemutatkozás a járvány miatt elmaradt, ezért az iskola rendhagyó formában valósította meg éves tárlatát, most a tavaszi fesztivál keretében. A járványügyi szigorítások miatt ünnepélyes megnyitót nem tarthattak. Ramháb Mária könyvtárigazgató és Patkós László művésztanár szűk körben mutatta be az alkotásokat a sajtónak a könyvtár előtt.

A tárlat kapcsán arra kértük Bruncsák Andrást, az iskola egyik alapító művész­tanárát, meséljen az iskola mindennapjairól.

– A könyvtárban minden év decemberében rendeztük meg éves nagy kiállításunkat, ahol az osztályaink válogatott anyagát mutattuk be. A fennálló helyzetben most nem a könyvtár belső tereit építettük be alkotásainkkal, hanem a könyvtár ablakaiban mutatjuk meg – nagy méretű portfóliókon, fotókon – növendékeink műveit. Így nyitunk a köz, az utca felé is – részletezte a művésztanár. – A kiállításnak két szerkezeti eleme van: a négy osztály éves munkájának válogatása, grafikák, nyomatok, tervezési feladatok, stúdiumok, modellek fotói, valamint a közös feladat. Utóbbinak nevezzük azt a mindenki számára kiadott – általában plasztikai – feladatot, amely szakmai irányultságtól és életkortól függetlenül minden növendékre vonatkozik. Ez játék, üdítő sokszor az éves kötött munkák sorában. Gyakran szabadon választott, de néha meghatározott anyagból, térplasztikaként kérjük ezeket a munkákat, kisebbek foglalkozásokon, nagyobbak otthon készítik. Most Menedék mottó jegyében kértük az alkotásokat – tette hozzá Bruncsák András.

A kiállítás bemutatása után a művésztanár kitért az iskola általános és járványhelyzetben való működésére is.

– Normál élethelyzetben munkánk leginkább délutáni, mert növendékeink többsége általános iskolába jár, vagy középiskolás. Így ők a délelőtti kötött munkarend után jönnek a szabadiskolai osztályok csoportjaiba. A korosztály vegyes, a legkisebb korosztály a 7-12 éves. Ennél fiatalabb csak ritkán, mivel a tapasztalatok szerint a kicsik nehezebben tudják követni a kötött feladatokat, munkabírásuk, figyelemtartósságuk is kevesebb még, életkoruk okán. Iskolánkban vannak kötött feladatok. A szabadiskola szabad, de nem szabados, vagyis a munka irányított, a növendék szakmai fejlődésének követése a műhelyvezető nagy feladata.

Tanítványaink zöme általános iskolába jár, és számos tanítványunk középiskolás. Sokan közülük már tudatosan készülnek művészi hivatásukra. Céljuk gyakran változik, de az jó is, hiszen a „tanterv” maga a gyermek. Az ő vágyainak segítése a mi feladatunk, így nagy rugalmasságot is kíván tőlünk, tanároktól a gyermek kísérése. A szabadiskolai növendékek között már dolgozó, de elhivatott, 20-as, 30-as, 40-es évükben járó hallgatóink is vannak

– jegyezte meg.

A járványhelyzet az iskola mindennapi munkáját is megnehezíti. – A rugalmasság, az adott helyzethez igazodás erős oszlopa a szabadiskola megmaradásának. Iskolánk tanárai és növendékei törvénytartók és szabálytisztelők. A korlátozások okán maszkban, sűrű kéz- és környezetfertőtlenítés, szellőztetés mellett dolgoztunk, a csoportokat szétbontottuk kisebb létszámúakra, egyes csoportokat kéthetente indítottunk, de számukra akkor hosszabb műhelymunkával. Sajnos az erős korlátozások idején otthoni munka is van, a gyerekek fotón küldik be alkotásaikat. Ez azonban nem megoldás és nem eredményes. Amikor lehetett, ezeket személyes konzultáció során egyeztettük. Munkánk, mint valós térbeli tevékenység, nem köthető a gépi világhoz. Az élő munkát semmi sem pótolhatja. Így bevált az is, hogyha az időjárás megengedte, kertben, szabadtérben folyt a munka – részletezte, majd a végén hozzátette, pozitív a jövőképük.

– Vannak jövő évre vonatkozó terveink is. Előre nem látunk, de amíg van gyermek, tanár, modell, grafikai prés és festék, valahogy mindig megtaláljuk a munka lehetséges módjait: a szabályok betartásával. Olyan nincs, hogy nincs.