A játékosság a közös Pont a kecskeméti könyvbemutatón

– A kecskeméti Művész Kávéházban volt már egy nagyon jó hangulatú találkozónk 2015-ben – indokolta a helyszínválasztást Szávai Ilona, a Pont Kiadó igazgatója. – Év eleje óta készültünk a szokásos budapesti, nyár eleji Ünnepi Könyvhétre, ahol a szerzők találkoznak egymással és az olvasókkal. Az utolsó percekben azonban letiltották a rendezvényt a járványhelyzetre hivatkozva. Ekkor jött a mentőötlet, hogy „kiscsoportos” író-olvasó találkozókat szervezzünk, alkalmazkodva a körülményekhez. Beugrott a jó hívószó, eseménycím is: „...E kávéházi szegleten...” József Attila után szabadon. A program pedig kiscsoportos találkozókat, informális, kötetlen beszélgetéseket takar könyvekről, írókról, az alkotásról. A pandémia első felvonása mindnyájunkban megerősítette az alkalmazkodó képességet, eleve úgy fogunk hozzá mindenhez, hogy van egy A terv, és készül hozzá a B terv is. Egy-egy kávéházi szegleten összeülhet néhány alkotó Kecskeméttől Marosvásárhelyig bárhol. Volt már skype-os bemutatója a PONT Kiadónak Amerikában is: a szép számú irodalombarát társasághoz telefonunkkal csatlakoztunk Budapestről.

Hogyan kerültek kiválasztásra a most bemutatkozó könyvek és szerzők?

– Szinte évente megjelentetjük egy-egy kecskeméti szerző könyvét, rendszeresek a kecskeméti bemutatók. Bárdos József és Kriston Vízi József számos munkája szerepel a kiadó kínálatában. Most úgy gondoltuk, hogy a hívószó ne egyetlen könyv címe legyen, hanem egy tematika. Ezért lett a Kópéságok a kecskeméti találkozó címe. Galuska László Pál fontos kultúratörténeti könyve, a Tükör vagy görbe tükör miatt is. És hát a gyermekeket folyton elkápráztatja Szávai Géza, az általa alapított vidám Háry János Akadémia és könyvsorozata. Hogy csak a legutóbbi két címet említsük: Az eltévedt méh – avagy füllentők vetélkedése, illetve az Én vagyok én? – avagy hazudjunk igazat. A szorongásos pandémiás időkben nagyon fontosnak tartjuk ébren tartani a gyerekek humorérzékét, hiszen a humor, a derű, a nevetés nagy feszültségoldó-képességgel bír.

Az idén 70. születésnapját ünneplő Szávai Géza betegség miatt most épp nincs a legvidámabb kedvében, új regénye, a Cérnapóráz is komor témát dolgoz fel (ahogy egyik méltatója mondja: „egyetlen motívum kibontása során akár egy egész évszázadot bebarangol”),„pihenésképpen” a Csintalan Múzsa címet viselő könyvön dolgozik.

A szerzőket (Bárdos József, Galuska lászló Pál, Kriston Vízi József, Szávai Géza) szellemi barátság és Kecskemét is összeköti.

– A téma iránti elkötelezettség, a szakmaiság, az alázat, valamint a játék, amely mindegyik kötet tárgya, és amelyet mindannyian komolyan veszünk – fogalmaz Galuska László Pál, irodalomtörténész. – A közös háttér Kecskemét és a Tanítóképző. Szávai Gézát meghívtuk annak idején egy író-olvasó találkozóra, a TK-ra, ahol rajta kívül volt szerencsém megismerni Szávai Ilonát is, aki a Pont Kiadót vezeti. TK-s kollégám, a szintén irodalomtörténész Bárdos József is publikált már a kiadónál, és az ő példáján felbuzdulva kezdtem el a tárgyalásokat Ilonával jelen könyvem kiadásáról. Kriston Vízi Józsefet szintén a Tanítóképző kapcsán, a TK-n működő Gyermekkultúra Műhely és a Magyar Pedagógiai Társaság révén ismerem, mivel Bács-Kiskun Megyei Tagozatának mind a ketten tagjai vagyunk. Több jól sikerült közös rendezvényünk is volt. Kriston Vízi József nemcsak muzeológus, hanem – többek között – a Kecskemét – Aomori Baráti Kör elnöke; a japán kultúra iránti érdeklődésünk is összeköt bennünket – bogozza nekünk tovább Galuska László Pál a szerzőket összekötő szálakat.

Bárdos Józsefnek eddig főképp gyermekirodalommal kapcsolatos szakmai írásai, kismonográfiái jelentek meg a Pont Kiadónál. A Lidércfény című kötet műfaja talán a novellett lehet. Címzettje a felső tagozatos, középiskolás korosztály, illetve onnan a nyugdíjasokig mindenki. Rövid, általában párbeszédes szövegek, elképzelt találkozásokról. A szereplők a magyar irodalom nagyjai, Janus Pannoniustól Esterházy Péterig. Mindazok, akiket szeretni kell, vagy lehet. Olyan sorsfordító helyzetekben szólalnak meg, amelyek túlmutatnak önmagukon, s nemcsak róluk, de nekünk is szólnak.

Galuska László Pál jegyzi a Tükör vagy görbe tükör című kötetet, amely visszajáró halottakról, garabonciás diákokról és a magyar farsangi hagyományba is bekerült Karnevál és Böjt (Bacchus és Neptunus) vetélkedéséről, illetve az ezekből készült felekezeti iskolai komédiákról szól. Bemutatja azt a pótolhatatlan és eddig kevéssé föltárt szerepét is az iskolai színjátszásnak, amely segített abban, hogy Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság (Kelemen László kecskeméti piarista öregdiák vezetésével) megindulhasson, és ezzel megnyíljon az út a Magyar Nemzeti Színház, és a magyar kőszínházi színjátszás felé. A kötet egyszerre kultúr- és színháztörténeti rekvizitum, de bőségesen található benne néprajzi elem is, mivel az iskolai komédiák szerzői a magyar nép körében közismert és közkedvelt hiedelem- és ál-hiedelemmondák köréből vették mintáikat és témáikat.

Kriston Vízi Józseffel a Szalmabáb a kerékpáron címmel megjelent könyve kapcsán beszélgethetnek az érdeklődők, amely egy pár évvel ez előtt megjelent, de időtálló gyűjtemény. A szerző a néphagyomány nem szokványos, a változások által megérintett szokások, tárgyi világok sajátosságait kezdte vizsgálni egészen az 1970-es évek végétől kezdődően. Észak-magyarországi és Duna-Tisza közi kutató útjain, beszélgetései során tárta föl az átalakulóban lévő társasélet, a közösségi együttlétek, az írott szájhagyomány és a játékkultúra időt álló, valamint újszerű elemeit. A falusi munka világában keletkezett, vagy a kispolgári lakásbelső saját kézzel és sajátos ízléssel készített naiv tárgyai az előző évezred végére már kihaló félbe kerültek, így ezeket is érdemes volt dokumentálni. Az oktatás, a média és a divatvilág hagyományt alakító szerepe közismert; a szerző ehhez nyújt érdekes adalékokat a nyelvi játékok, olykor tiltott megnyilvánulások, majd a számítástechnika és az importált „világ-szokások” köréből.