Petri Ildikó alkotásaiból nyílt tárlat Kecskeméten

A megnyitó műsor egy kodályos diáklány furulyajátékával indult, majd Németh Ábel képzőművész, a Hírös Agóra munkatársa köszöntötte a vendégeket.

Az alkotót, az alkotásokat Balanyi Károly Ferenczy-díjas zománc- és grafikusművész méltatta megnyitó beszédében.

– Petri Ildikó Mezőtúron született, majd Kecskeméten a Katona József Múzeum gyűjteménykezelőjeként dolgozott évtizedekig, ahol nap mint nap művek, és gyakran remekművek formálták ízlését, képi látásmódját. Szívesen nézegette Tóth Menyhért pasztelljeit, de hatottak rá a korai időkben Kalmárné Horóczi Margit művei is. Mestereinek Palkó Józsefet és B. Mikli Ferencet tekinti. Számtalan alkotótáborban dolgozott. A B. Mikli Ferenc által vezetett Veránkai Alkotótelep volt számára a leginkább meghatározó, de rendszeres vendége volt az Öreghegyi Alkotótelepnek is – sorolta Balanyi Károly, majd Petri Ildikó alkotásait mutatta be.

– Petri Ildikót megragadja a táj nagyszerűsége, csodálattal szemléli a teremtett világ szépségeit, de ez csak ritkán jelent konkrét témát alkotásaihoz. Művein a látvány élménnyé, alkotó energiává nemesül, és csak áttételesen utal a forrásra az adott táj jelszerű, motívummal egyszerűsített, fényben oldódó emlékére – hangsúlyozta.

– Sokan tudják rólam, hogy nem vagyok nagy híve a tájképnek, pontosabban a tornacipős tájképfestészetnek, amikor a festő jár-kel a világban és mindent lefest, amit csak lát, vagyis beéri a látvánnyal. A tájkép ennél sokkal nagyobb kihívás. Ha már tájkép, akkor a festő álljon bele mezítláb, élje át a teremtés csodáját, és hogy ennek a csodának maga is részese, mert a természet törvényei a teremtés törvényei. Petri Ildikó ezzel a lelkülettel nézi a tájat, de amikor festi a tájjal kapcsolatos élményeit, már oda se néz a hegyoldalra, csak a belső látás és a színélmény vezeti – tette hozzá, majd néhány képet külön is kiemelt.