Elfeledett húsvéti szokásokat gyűjtöttünk

„A.. Magyaroknál az a szokás, hogy Húsvét másodnapján öntözték, s vízbe hányták egyiket a másikat nevetségesen…” — írta Bőd Péter 1786-ban.

Közel 50 évvel ezelőtt Fehér Zoltán újságíró a Petőfi Népének összegyűjtött néhány húsvéti néphagyományt, melyek már abban az időben is kezdtek feledésbe merülni. Ma ezekről a szokásokról szinte már nem is hallani. Aki még mostanában is eljár húsvétkor locsolkodni, szűk körben (család és legjobb barátok közt) teszi azt kölnivel, parfümmel. A locsoló – jó esetben – egy-egy tréfás verset is elmond a locsolás előtt, amit már nem szájhagyomány által tanult meg az idősebb férfiaktól (mint tették azt ükapáink), hanem legtöbbször valamelyik közösségi oldalról tanulta meg pár nappal az ünnep előtt. A hagyományos hímes tojás helyett mostanában inkább csokoládéból készült nyulat vagy tojást kap a locsolkodó, esetleg készpénzzel jutalmazzák meg őket a meglocsolt asszonyok, a finom ételek és italok mellett. Idén, a koronavírus-járvány miatt a locsolkodás hagyománya a legszűkebb családra, vagyis az önkéntesen vállalt „házi karantén” tagjaira korlátozódik, esetleg van akinél ez miatt el is marad, viszont most mindenki számára a legfontosabb, hogy aki teheti, maradjon otthon húsvéthétfőn is.

Mint a szerző a korabeli cikkben megírta: ha a népszokásokat tanulmányozzuk, föltűnik, hogy bár a húsvét egyházi ünnep, köré annyi profán „népi rítus” tapadt, hogy közöttük csak egy (a régi népéletben azonban igen fontos) a templomba menés. Néprajzkutatók szerint ennek oka az, hogy az egyház a megszüntetve megőrzés elvét követve telítette meg keresztény tartalommal a régi pogány szokásokat, de azok pogány jellegét soha sem tudta egészen kiirtani.

Sok olyan húsvéti ünnepkörbe tartozó szokás volt akkoriban Kalocsa környékén (és máshol is a megyében), amelyeknek semmi közük sem volt az egyházi liturgiához, s amelyeket nemcsak a nagyközönség nem ismert, de a falvak öregjeinek is már csak emlékezetében élt. Ilyenek voltak bizonyos előírások és tiltások, egészség-, szépség-, termékenység- és féregűző varázslások.

Nagypénteken például napfelkelte előtt az volt a szokás, hogy sokan mentek a Vajasra, vagy a Dunára mosdani, „hogy lemossák a betegségeket.” Egy másik szokás szerint ugyanezen a napon kellett a hétéves kislány haját fűzfa alatt befonni, hogy jól nőjön. Tiltások is akadtak, például ezen a napon tilos volt tüzet rakni.

Nagycsütörtök volt a féregűzés napja:

„Mikor utolsót harangoztak, a házat gyorsan körül kellett söpörni, hogy ne legyen patkány. egér meg féreg.”

Meghatóan szép szimbólum volt Bátyán, hogy húsvét vasárnap a reggelinél egy tojást annyi felé vágtak: ahányan vannak a családban, hogy a családból elkerültek hazataláljanak hosszú útról is.

A paprikaföldet feltúró „puckok” ellen a föld sarkába a húsvéti sonka csontját ásták el valamikor.

A húsvéthétfői locsolásra még 1973-ban is fölpántlikázott lovakkal, kocsin mentek a legények. Persze a lányokat már csak kölnis üvegekből öntözték meg, nem úgy mint Bőd Péter idejében. Sok helyen nem kapnak már hímes tojást, amely az egészség és a termékenység szimbóluma Eurázsia szerte. Száz évvel ezelőtt Bátyán húsvéthétfő délutánján a megöntözött lány nagynéniével küldte el a legényeknek a hímes tojást.