Újabb szakmai díjat kapott a kalocsai főegyházmegyei levéltár

Ezúttal internetes kutatói szolgáltatás kategóriában ismerték el az intézményt. A Magyar Családtörténet-kutató Egyesület (Macse) Év Kutatóhelye díját néhány éven belül másodszor hozta el a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár, amelyet ezúttal az internetes kutatói szolgáltatás kategóriában ismertek el a napokban, a székesfehérvári Szent István Művelődési Házban tartott ünnepségen.

Rajtuk kívül még két csapat kapott kitüntetést: a legjobb hazai kutatóhely a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, míg a legjobb külföldi kutatóhely a zombori Történelmi Levéltár lett. A díjakról egyrészt a Macse tagjai, másrészt pedig maguk a felhasználók, a családtörténet-kutatók voksai döntöttek: szerintük a kalocsai az ország legprofibb és a leggyorsabban bővülő e-levéltára.

– Most inkább azt a kitartást díjazták, amivel mi ezt a rendszert gondoztuk, fejlesztettük, és mostanra másfél millió kép között kutakodhatnak a Duna–Tisza közéről érdeklődők – mondta az éveken át tartó digitalizálási folyamat végeredményéről Lakatos Andor történész, muzeológus. A levéltár egyik vezetője emlékeztetett: korábban, 2011-ben az Év Kutatóhelye címet kapták meg ugyanettől az egyesülettől. Azóta más szervezetek is díjazták őket, többek között Az Év Levéltára kitüntetéssel. Lakatos Andor kifejtette: szerinte azért voksoltak rájuk olyan sokan, mert az elektronikus adatbázisukban mostanra tényleg irdatlan mennyiségű családi és helytörténeti információ áll rendelkezésre.

– Nemcsak a mai Bács-Kiskun megye területét öleli fel, hanem az egykori Bács-Bodrog vármegyét is, ami a mai Duna–Tisza közének a szerbiai, vajdasági oldalát érinti. Ha nagyvárosokban gondolkodunk, akkor elmondható, hogy Kecskeméttől Újvidékig lehet nagyon sok területen kutatni, elsősorban persze római katolikus anyakönyvekben és forrásokban – hangsúlyozta. Felhívta rá a figyelmet: az állami anyakönyvezés csak 1895-től indult el, így aki korábbi adatokra kíváncsi, az az egyházi forrásokra tud csak támaszkodni, ha egy család múltjára kíváncsi, vagy helytörténeti kutatásokat végez.

Lakatos Andor elárulta: az e-kutatási rendszerük – a maga műfajában – nagyon népszerű, és robbanásszerű fejlődésen ment át az utóbbi pár évben. A hatalmas információtömeget több mint háromezer regisztráló használja, ami naponta átlagosan 31 bejelentkező felhasználót jelent, és a számuk folyamatosan emelkedik. Ez hatalmas terhet vesz le a levéltár válláról és sokkal több lehetőséget ad a kutatásra, mintha ahhoz fizikailag kellene jelen lenni az egyházmegyei levéltárban.

A történész szemléltette: amíg a rendelkezésre álló kutatószobájukban 2-3 embernél többet egyszerre nem tudnak kiszolgálni, addig az e-levéltárban bármennyi jelen lehet, és nem kell alkalmazkodni nyitvatartási időhöz sem, tehát vasárnap és ünnepnapokon is be lehet lépni. A lehetőség – egy átlagos levéltárhoz képest – sokakat vonz, és a felhasználók rengeteg adatot, napi 6–8 ezer oldalt tanulmányoznak át. Lakatos Andor szemléltette: ugyanennyi ember ugyanennyi kutatómunkájához szó szerint tonnaszámra kellene megmozgatni az iratokat, ami fizikai képtelenség lenne.