A nép panaszkodott az érseki szentszéknek

A hajdani, Trianon előtti egyházmegye katolikus papjaival kapcsolatos forrásokat rendszerezte, kutatta, 110 plébánia anyagait nézte át, az 1720-as évekből származik az első írás és 1848-ban zárult a vizsgált időszak. Alapvető forrása a szerződés volt. Ezek megkötését általában harcok előzték meg, egyezkedett a pap és az egyháztanács, óriási viták támadhattak, az egész falu bekapcsolódhatott, terjedtek a hírek, aztán megkötötték a kontraktust. Ezek mintegy fele magyar nyelvű, a másik része latin. A függelékben 111 tételt, szerződést, kimutatást közöl a szerző. Előttük pedig egy rövidebbnek tervezett, majd 200 oldalasra sikeredett tanulmány olvasható.

– Könnyű kimondani, hogy a közösség tartotta el a papot, adta össze azokat a javakat, amiből élt. Ennek az apró részleteit próbáltam megismerni az írott források felkutatásával és megismerésével. Sokszor szavanként, mondatonként kellett elemezni a leírtakat – fogalmazott Bárth János. Hozzátette: a szerződések mellett a kimutatásokat, levelezéseket is kutatta. Panaszkodásokkal teli levelek ezek, a nép panaszkodott az érseki szentszéknek, hogy valamiért nem dűlőznek plébánosukkal. Aztán a nép másik fele arról írt, hogy az előzőek nem mondanak igazat, ellenben nagyon jó a viszony. Előfordult az is, hogy a pap írt, mert nem tartották be a szerződésben foglaltakat. Pedig sokszor igencsak aprólékos, minden részletre kiterjedő szerződések születtek. Nádudvar, Császártöltés és Hajós kapcsán nincs nyoma vitának a borok kapcsán. A savanyú borokat termő környékeken viszont sok helyen túlféli, azaz dunántúli borokat említenek, de Szekszárdnál távolabbi helyet nem engedélyeznek lehetséges beszerzési helyként.