Az emberi személyiség mélységeit kutatja

– Gaál József festőművész a magyar szellemi élet egyik megkerülhetetlenül fontos alakja, aki korunk kérdéseihez nem egyszerűen művészként szól hozzá – mondta Füzi László, majd Gaál József sokoldalú feladatvállalásáról ejtett pár szót: képzőművész, grafikus, festő, szobrász, figurális és kalligrafikus munkákat egyaránt alkot. Mindehhez kapcsolódik, hogy a Képzőművészeti Egyetem tanára, részese a művészeti közéletnek, tanulmányokat ír, műveli a kiállításokhoz kapcsolódó kritikát, saját tevékenységének bölcseleti alapjait is megteremti elméleti és teoretikus írásaival.

Sokoldalú tevékenységéből Füzi László először művészeti írásait emelte ki.

Tóth Menyhért és az ő ősalakjai közt sok hasonlóság mutatkozik. Írt Benes Józsefről is, de az írásnál ebben az esetben is fontosabb a szellemi és művészi kiindulópontjaik közti kapcsolódás. Benes gólemjei és Gaál József maszkos alakjai között számos rokonság mutatkozik meg. Füzi László akkor figyelt fel munkáira, amikor szétvert fejű, eltorzult arcú alakjait festette vagy formázta – mintha Benes gólemjeit pofozták volna akkor.

– Gaál József világába pillantva azt látom, hogy az egyes korszakok kavargó világából sorozatok emelkednek ki. A legújabb a Maschere Hysteria című sorozat. A kiállítás számos darabját Gaál József a kiállításra festette. Művészete mintha a hitelét vesztett jelenünket kívánná orvosolni, áldozatként felmutatni szenvedő, groteszk alakjait. Benes a pusztulást, a pusztulás folyamatát festette le, akár színezte is azt. Gaál József a maga mitologikus gondolkodásával a fenségeshez és a groteszkhez tér vissza, új értelmet adva az ember örök keresésének. A kiállítás anyaga folytatja és összegzi plasztikai és festészeti munkáját. Füzi László a Forrás októberi számában megjelent, a kiállításról írt László Melinda-tanulmányból idézve elmondta, hogy az olasz maschere szó a maszkot jelenti. A ránk aggatott vagy önként magunkra vett gúnya, a maskara halmai és súlya alatt szinte elvesződik maga az ember. Még azt a kérdést is feltehetjük, hogy egyáltalán van-e ott legbelül valaki. Talán eggyé lett a maskarájával, és felszámolódott – szólt az idézet, majd a tanulmány egy másik gondolatát idézte Füzi László. – Mindig is a szubjektum mélységei, a belső tendenciák, a titokzatos lényegi iránti érzékenység jellemezte, vezette Gaált, és ezek az embert emberré tevő tartalmak foglalkoztatták akár a mitikus, archetipikus eredendő és közösségi közegébe ágyazva, akár fokozatosan a személyes felé fordulva – idézte a tanulmányt Füzi László.

Gaál József művészetének legfontosabb eredményének tartja, hogy a műalkotás terében képes cselekvő létezéssé alakítani a világban való létezését. Munkáiba belesűríti azt az erőt, amivel hatni tud a másik emberre.

A tárlat október 30-ig tekinthető meg.

Kollázstechnikával alkot

Elmondta, hogy a képeken és a maszkokon a rétegzettség jól megfigyelhető. A munkák legfőbb szervező erejét ez a rétegzettség jelenti, ezért a kollázstechnika alkalmazása nem öncélú, hanem szükségszerű. Gaál József saját művészetére a metaarchaikus kifejezést használja, magát az alkotás filozófiáját jelölve így. Voltak, akik munkáit a groteszk realizmus (grotreál) jelzővel látta el. Füzi László szerint az elnevezések mindig skatulyákat hoznak létre, nem törődnek azzal, hogy élő, a szemünk előtt növekvő és a mi kérdéseinket is megfogalmazó alkotásokról van szó.