Kupuszinai értékeket mutattak be a majsai tájházban

A Duna menti települést 1751-ben kezdte el újra benépesíteni a római katolikus vallású, jobbára palóc eredetű lakosság. A többség Heves és Nyitra megyéből érkezett, de jöttek oda családok a kalocsai Sárközből is.

A kupuszinaiak legnagyobb kincse az anyanyelvük. Az ízes palóc beszédük autentikusságát fokozza, hogy ö, ő, ü, ű magánhangzókat nem használnak. „Mit itt ilsz?” – tette fel a kérdést Toldi István, „Mesefa”, majd maga segített a megfejtésben, mert feléjük így hangzik a „Mit itt ülsz?” A Népművészet Mestere elismeréssel is bíró mesemondó elmondta, hogy elsősorban az édesapjától hallott meséket adja tovább. – A harmincas éveim közepéig nem meséltem a nyilvánosság előtt, de akkor adódott egy lehetőség és azóta mondom a meséket – fűzte hozzá Toldi István, aki népmesékkel szórakoztatta a fiatalokat és az idősebbeket is.

A nyugat-bácskai község különleges kalácsai közül a mákos rétes készítését mutatta be Dubacz Éva, aki az alkalomra sokszoknyás, eredeti palóc színvilágú viseletet öltött.

– Mifelénk anyáról a lányára öröklődik a réteskészítés tudománya. Üknagymamám nagyon finom káposztás rétest is csinált, de kedvelt még a grízes-meggyes, a sütőtökös, túrós és az almás rétes is, ám diós csak a gazdagabbak asztalára került – sorolta Dubacz Éva, aki elmondta: a mai napig titok minden házban a rétesek receptje.