Fáradhatatlanul kutatja szülővárosa történetét Balogh Mihály

– Édesapám orvosnak szánt, ám én mindig irtóztam a vértől. Engem a jogi pálya vagy az újságírás inkább érdekelt, de apám a politikától távol szeretett volna tartani. Az ötletelés közben apám az agronómusságot is ajánlgatta, ám ez sem feküdt nekem. A mezőgazdaság nagyon távol állt tőlem, és a korai kelés sem tartozott az erényeim közé. Végül az Eötvös Lóránt Tudomány Egyetemen kötöttem ki, és lett belőlem magyar–latin szakos tanár – fogalmazta meg humorosan pályaválasztásának történetét Balogh Mihály.

A frissen diplomázott tanár egykori iskolájában, az Állami Damjanich János Gimnáziumban, a korábbi református gimnáziumban kapott állást. Négy évvel később művelődési felügyelő a helyi nagyközségi tanácsnál, majd 1973-tól 1979-ig szülővárosának tanácselnöke lett. Az évtizedes kitérő után szíve visszahúzta a gimnáziumba, ahol pedagógusként és iskolai könyvtárosként közel két évtizedig dolgozott. Balogh Mihály folyamatosan képezte magát, intenzíven foglalkoztatták a könyvtár pedagógia alkalmazásának lehetőségei, tapasztalatait a szaksajtóban tette közzé. Alapítója volt, majd elnöke lett a Könyvtárostanárok Egyesületének.

– Egy pesti kolléganőm unszolására pályáztam meg és nyertem el 1998-ban az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum főigazgatói posztját. Mozgalmas időszakot éltünk meg kollégáimmal, elláttuk az országos szakkönyvtári és szakmúzeumi feladatainkat, emellett kidolgoztuk a Magyar Pedagógusok Háza című projektet, illetve újraindítottuk a Könyv és Nevelés című folyóiratot is. A második ciklust egészségügyi okok miatt nem tudtam végigvinni. Nyugállományba vonultam, ám a szakmától továbbra sem tudtam elszakadni. Főszerkesztője maradtam a Könyv és Nevelésnek, illetve iskolai könyvtári szakfelügyelőként és szakértőként is tevékenykedtem – foglalta össze pályájának legkiemelkedőbb időszakát Kunszentmiklós díszpolgára.

Balogh Mihály már egészen fiatalon elkötelezte magát a város helytörténetének kutatásával. Első munkája egyetemi szakdolgozata volt, amit Kunszentmiklós földrajzi neveiből írt. A későbbiekben egyre intenzívebben foglalkozott a Felső-Kiskunság és a Dunamellék hely- és művelődéstörténetével. Cikkei, tanulmányai sorra jelentek meg folyóiratokban és tanulmánykötetekben, szerzőként és társszerzőként, szerkesztőként több mint húsz könyv fűződik nevéhez.

– A legkedvesebb számomra az A költő és a város – Petőfi Kunszentmiklóson című könyvem, melyből az olvasók azt is megtudhatják, hogy a költői babérokra törő fiatalember három évig névleges árendása, vagyis bérlője volt a kunszentmiklósi mészárszéknek, István öccse volt a mészáros. Petőfi sohasem szeretett volna „tőkés” lenni. Ha hazajött, akkor is inkább tollat ragadott bárd vagy kés helyett. Vélhetőleg sohasem szeletelt húst édesapja szentmiklósi mészárszékében. Itt írta viszont a Megy a juhász szamáron című versét, amely országos ismertséget, sikert, de dühödt támadásokat is hozott számára – elevenítette fel a könyv részleteit Balogh Mihály.

A nyugalmazott főigazgató pályafutása során újságírói gyakorlatot is szerzett. Első cikke a Népsportban jelent meg 1970-ben, majd később rendszeresen publikált a Petőfi Népébe, tárca szociográfiát az Élet és Irodalomba, a hetvenes évek közepétől a helyi nyomtatott sajtóban töltött be meghatározó szerepet, 1990-ben egyik alapító szerkesztője volt a máig élő Bakér Mente című lapnak, a kétezres évek elején pedig a helyi Puszta Rádióban vezetett műsort. Legnagyobb szenvedélye a labdarúgás volt. A focival, orvosi javallatra, hatvanhét évesen hagyott fel. Gyermekkori csavargóhajlama azonban továbbra is megmaradt, fél Európát bejárta, és még Mexikóba is eljutott. Ha teheti legszívesebben Olaszországba, mégpedig Rómába tér vissza újra és újra.

– Még ma is dolgozom, bár a lendületből már sokat veszítettem. Tovább folytatom a gimnázium könyvtára muzeális, régi állományának számítógépes feldolgozását, „mélyfeltárását”, adatbázisba rögzítését. Folytatom az állomás melletti településrész, Tasskertes történetét feldolgozó internetes sorozatomat, illetve a családom történetének megírásán dolgozom. Ez utóbbit forrásanyagnak szánom „íráskényszeres” lányaim számára – ismertette terveit az író-olvasó találkozó közönségével.

A Kunszentmiklóstól és az iskolájától kapott elismerésre a legbüszkébb

Balogh Mihály munkáját helyben, és országosan is többször elismerték. Egyebek között megkapta a Bács-Kiskun megyei Pilinszky-díjat, a Pro Schola Emlékplakettet, (Kunszentmiklósi Baksay Sándor Református Gimnázium), a Kunszentmiklósért Emlékérmet, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, Bács-Kiskun Megye Tudományos Díját, a Honismereti Szövetség Bél Mátyás Emlékplakettjét, 2013-ban pedig a Kunszentmiklós Város Díszpolgára címet. Ezek közül a legbüszkébb az iskolájától és a szülővárosától kapott elismerésekre.