Éjszakába nyúlóan népszerűsítették az olvasást

Hatodik alkalommal rendezték meg szombaton az Olvasás éjszakáját, ezúttal az ország tizenegy helyszínén. Az irodalmi és könyves fesztivál célja a hazai írott kultúra értékeinek felmutatása és természetesen magának az olvasásnak a népszerűsítése. A Libri Kecskeméten először csatlakozott a programsorozathoz, délután 4 órától egészen este 9-ig meghosszabbított nyitvatartással és különleges vendégekkel várták az érdeklődőket a főtéri könyvesboltban. A meghívott népszerű szerzők között volt Bauer Barbara, Sándor Anikó, Lugosi Viktória és Lakatos Levente, akikkel Puha Éva, a Kecskeméti Televízió munkatársa beszélgetett.

A legtöbben talán Varró Dánielre voltak kíváncsiak, aki elsősorban gyermekversei révén vált ismertté, noha műfordítói tevékenysége is kiemelkedő, drámafordításait és egyéb színházi munkáit számos budapesti és vidéki színház tűzte műsorára.

A Túl a maszat hegyen, az Akinek a lába hatos és az Akinek a kedve dacos című népszerű gyermekkötetek szerzője bevallotta: mikor első kisfia, Misi megszületett, és kezébe vette, fogalma sem volt arról, hogyan nyugtathatná meg a síró csecsemőt. Így jobb híján elmondta neki az első verset, ami eszébe jutott, jelesül Ady Endrétől a Párisban járt az őszt.

– Azonnal abbahagyta a sírást, és nagy, kerek, érdeklődő szemekkel nézett rám. Nekem mint költőnek csodálatos érzés volt, hogy a költészetnek ilyen kézzelfogható hatása is lehet – mesélte Varró Dániel. Persze nem akarta mindig a nagy szerzők műveivel álomba ringatni gyermekeit, csakhogy úgy érezte, hogy a jól ismert népi mondókákat nem tudná hitelesen előadni. Így maga kezdett el mondókákat írni kifejezetten kisbabáknak például altatásra vagy pelenkázásra. Észrevette azt is, hogy az érdekes szájtartással, csupa ugyanolyan magánhangzóval alkotott versek nagy sikert aratnak a kicsiknél. Például az ilyenek: „Ágálsz, drágám? / Dán táncháznál kárálsz tán? / Báránykám, ádáz lármád már-már fáj! / Állj! Szád zárd! / Bár kábává válnál már!”

– Három nagyon eleven kisfiam van, de ha elkezdek az egyiknek olvasni, mind odagyűlnek körém. Valami ősi varázserőszerű van a mesében, versben, mondókában, ami megnyugtatja a gyerekeket – folytatta Varró Dániel, aki szerint az is nagyon fontos, hogy a szülő se unatkozzon mesélés közben. Majd felolvasott legújabb, Aki szépen butáskodik című prózai kötetéből is. Az apanapló a szerző sok év alatt született feljegyzéseiből állt össze, és jól bemutatja egy háromgyerekes család kalandos mindennapjait, a gyerekek sziporkázó aranyköpéseit, csibészségeit, csatározásait és megbékéléseit. A hallgatóság olyan „műhelytitkokat” is megtudhatott az írótól, hogy cseppet sem könnyű az alkotás a lurkók mellett, sokszor körülugrálják, húzkodják az egeret, és ha kicsukja őket a szobából, rögtön elkezdenek az ajtón dörömbölni. Viszont ők a múzsái, és gyermeki látásmódjukból mindig ihletet tud meríteni. Varró Dániel azt is elárulta: noha megjelent már egy „majdhogynem létösszegző” kötete Mi lett hova? címmel, szerinte ahogy „komolyodik-szomorodik”, fog még felnőtteknek szóló verseket is írni.

Egy könyv nemcsak papírlapok összefűzve

Rengeteget bújjuk a telefonunkat, sok hírt elolvasunk – de mi a helyzet a könyvolvasással, van-e még rá igényük az embereknek? – kérdeztük Sándor Gabriellát, a Libri-Bookline kommunikációs és marketing igazgatóját az Olvasás éjszakája kapcsán.

– Szerencsére azt látjuk, hogy bár valóban sokakat, valljuk be sokunkat lekötnek a kütyük, az olvasási szándék nem csökken. Sokan és sokfélét olvasunk, mi pedig a Librinél igyekszünk minél többet megtenni kezdeményezéseinkkel, a Libri irodalmi díjjal és most az Olvasás éjszakájával is, hogy közelebb hozzuk a kultúrát, különösen a kortárs irodalmat, tényirodalmat az olvasókhoz. Olvasni a legizgalmasabb időtöltés, hiszen anélkül, hogy otthonról kimozdulnánk, a legkülönfélébb tájakat, embereket és az ő történeteiket ismerhetjük meg. Egy könyv nemcsak egy tárgy, nem csak papírlapok összefűzve, egy könyv tanácsot ad, segít, tanít, vagy akár elrepít. Minden könyvvel többek leszünk, minden könyvtől kapunk valamit, olyat, amit semmi és senki más nem adhat – mondta Sándor Gabriella.