Vállalta a hosszú kutatómunkát Soós Ferenc

„Az idő múlásával emlékeink lassan elhalványulnak, egy részük homályba vész, feledésbe merül. Szerencsés esetben nagyszüleinkkel, dédszüleinkkel személyesen is találkozhattunk gyerekkorunkban. Ezen túl a felmenőinket legfeljebb képről, elmondásból vagy csak az anyakönyvek lapjairól ismerjük” – írja könyvének előszavában Soós Ferenc, aki egy rendhagyó családtörténetet tár az olvasó elé, amivel párhuzamosan egy fiatal település, az 1910-ben önálló­sult Boro­ta múltja is megismerhető.

Soós Ferenc vállalta az alapos és hosszú időt igénylő kutató­munkát a levéltárakban, egyházi anyakönyvekben. „Ebben a lassú és sokszor csak a szerencsén múló kutatásban összegyűjtött és rendszerezett adathalmazban elénk tárul a múlt, bepillantást engedve őseink életébe; részesei lehetünk mindennapjaik örömének és bánatának egyaránt” – fogalmazott Soós Ferenc.

Kedves tanítók emlékét is felidézi

A könyv – amelynek egyik különlegessége, hogy az adatok eredeti vagy másolati anyakönyvek közreadásával is megtalálhatók – terjedelmes önéletrajzzal kezdődik, a korai emlékektől kezdve napjainkig. Soós Ferenc számára meghatározó élmény maradt a tanyai élet, az összevont osztályban elvégzett alsó tagozat a Weidinger-majori iskolában. „Nem szerettem tanulni, otthon nem is foglalkoztam a tanulással, csak a házi feladatokat csaptam össze, nem voltam aktív az órákon sem” – vallotta be a szerző, akire ráragadt emiatt a „lusta” jelző. Kedves tanítók emlékét is felidézi Soós Ferenc, mint például a friss diplomás Propszt Erzsé­betét, akit hamar megszerettek, és jó tanulót faragott a „lustából”. Így nem véletlen, hogy a könyv fővárosi bemutatóján ott volt Erzsi néni (Koch Jánosné) is.

– A családtörténet-kutatásba azért kezdtem bele, mert érdekelt, hogy szüleim honnan és miért jöttek a Bács-Kiskun megyei fiatal községbe, Boro­tára. A kezdeti nehézségek után nagyon sok olyan adatot találtam, amelyek a földműves család vándorlása során apai ágon egyértelműen dokumentálják a Rákóczi-­szabadságharcot, valamint az 1848–49-es forradalom és szabadságharcot követő betelepüléseket – írta Soós Ferenc, aki klasszikus ősfán is bemutatja egyenesági felmenőit. Az olvasó arra is választ kap a könyvből, hogy miként lett karikás ostorok és a numizmatika kedvelője Soós Ferenc, akinek könyve érdekes és hasznos olvasmány minden borotainak és történelem iránt érdeklődőnek.

Az Idő sodrában című könyv szöveg közti képeinek alkotója a szintén borotai születésű Magyar János képzőművész, aki osztálytársa volt a szerzőnek.

Mezőgazdaság, nyomozás

Soós Ferenc 1948. április 28-án született Borotán. Szülei: Soós Károly, Horváth Kocsis Verona. Nős, első házasságkötés Borotán 1969-ben Vén Máriával; gyermek: Csaba (1971); második házasságkötés Budapesten Tóth Zsuzsánnával, gyermek: Judit (1981). Általános iskola: Borota, gimnázium: Kiskőrös, Petőfi Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium (1962–1966), majd Rendőrtiszti Főiskola Bűnügyi Szak (1976–1979).

Érettségi után mezőgazdasági gyakornoki munka a borotai Béke Mgtsz-ben, majd sorkatonai szolgálat. Ezt követően, két-három rövidebb munkahely után, Budapesten belügyminisztériumi szolgálat bűnügyi nyomozói munkakörben 1972–1989 között. Biztosítási nyomozó 1991-től.

Több tanulmánya is megjelent

A Magyar Éremgyűjtők Egyesületének 1980-tól tagja, Az Érem folyóirat felelős szerkesztője 1998-tól. A Magyar Numizmatikai Társulat tagja 1987-től, főtitkárhelyettes 1994-től, főtitkár 2005-től. Numizmatikai munkáját számos díjjal is elismerték. Több tanulmánya is megjelent numizmatikai szaklapokban. Soós Ferenc fő érdeklődési területe: a magyar pénzek heraldikája; a középkori Magyarország gazdasági és pénzügyigazgatási tisztségviselői.