Szavalással és rendhagyó előadással emlékeztek a költészet napjára

A Mátyás Király iskola úgy döntött, idén rendhagyó és különleges módon ünneplik meg a költészet napját. Az első órát nem a tantermekben, hanem az intézmény aulájában tartották, ahol reggelre kiállítást rendeztek be. A tablókon a legnagyobb magyar költők egy-egy verse olvasható eredetiben – úgy, ahogy annak idején Arany, Petőfi, Kosztolányi és Ady papírra lejegyezte.

Az irodalmi műsor vendége W. Barna Erika volt, aki több mint harminc éve kutatja a kézírás és a személyiség bensőséges kapcsolatát.

- Ha valakinek látjuk a kézírását, akkor az olyan, mintha őt magát látnánk magunk előtt – ezzel a felütéssel hívta időutazásra a tanulókat a szakértő. Majd egy-egy példán keresztül bemutatta, mit is mond el akárcsak pár leírt sor költőink temperamentumáról vagy vívódásairól.

– Arany János például gyöngybetűkkel írt, írásképe tiszta volt, mindenben a tökéleteset, az eszményit kereste és alkotta meg. Az ékezetek pontossága, a rendezett sorok jelzik a precizitást, amivel minden tevékenységét végezte, árkádos betűi viszont hallgatagságáról, zárkózottságáról, szemérmességéről tanúskodnak – mondta W. Barna Erika. Petőfi Nemzeti dalának kéziratában szinte rohamléptekben sorakoznak a betűk, tükrözve a forradalom költőjének sürgető türelmetlenségét, felhevült izgatottságát. Ady Endre írását ugyanolyan sejtelmes titokzatosság jellemzi, mint verseit, betűi éppoly merészen egyéniek, mint költői nyelve. Juhász Gyula telt, gömbölyű betűiből bensőségesség, vallásos áhítat árad, írásmozgásában pedig van egy kis fékezettség, ami gátlásosságra, nagyfokú érzékenységre vall. Kosztolányi kéziratainak látványa jókedvre derít, játékossága tükrözi lenyűgöző és választékos stílusát, gazdag szókincsét. A szakértőtől megtudhatták a diákok, hogy József Attila halála előtt pár órával derűs, kiegyensúlyozott állapotban írhatta utolsó levelét, és a kézírás azt üzeni, hogy nem lett öngyilkos, hanem véletlen balesetben vesztette életét.

Fantasztikus műsorral tisztelegtek a magyar költők előtt a nyolc cések

A Mátyás iskolában a költészet napi műsort a 8. c osztály adta. Túlzás nélkül lenyűgöző volt: a diákok megzenésített verseket énekeltek el (például Ady Endrétől A föl-földobott kő című költeményt), táncoltak és szavaltak. Osztályfőnökük, egyben irodalomtanáruk, Almási Pálné Zsuzsa elárulta: a verseket ő választotta ki, de a koreográfia, a dalok feldolgozása mind a diákok munkáját dicséri. A pedagógus szerint ha a gyerekek az iskolában megkapják a kellő inspirációt, akkor hihetetlenül kreatívak, szívvel-lélekkel ötletelnek, próbálnak, öröm velük dolgozni. Az ő tanítványai egyébként is szeretik a verseket, több diákja ért el országos anyanyelvi-irodalmi versenyen jó helyezést.

Több százan szavaltak Kecskemét főterén

Szerda délután a város főtere megtelt versbarátokkal. A Költészet Napja alkalmából az ifjúsági otthon és a Kecskeméti Drámapedagógiai Műhely hatodik alkalommal szervezte meg a Nagy Versmondást. Az idei rendezvény különlegessége, hogy kapcsolódott a 650 éves Kecskemét programsorozatához, és megemlékeztek Petőfi születésének 195. évfordulójára. Az eseményen több mint hatszáz diák és felnőtt vett részt, akik öt verset szavaltak el együtt. A Kecskeméthez szorosan köthető Petőfi Sándor kettő, valamint Weöres Sándor, Buda Ferenc és Zalán Tibor egy-egy versét. Volt köztük olyan, mely a hírös városban íródott, vagy éppen Kecskemét ihlette. A nem mindennapi szavalatok után koszorút helyeztek el a városháza oldalán lévő Petőfi-­emléktáblánál.