Berki Viola kiállítása nyílt a Pesti Vigadóban

A Magyar Művészeti Akadémia olyan művészettámogató munkát végez, amelyben a késő-kádári korszak mellőzött művészei némi elégtételt kapnak. Ez történt Berki Viola, halasi származású festőművésszel is, akit meglehetősen sok mellőzés ért a rendszerváltás előtti időben. Az 1970-es években, több esetben a kecskeméti művésztelepen is dolgozó művésznek kedden életmű kiállítása nyílt a Pesti Vigadóban, az akadémia kiállító helyén. Berki Viola a nemzeti érzelmű történelmi festészet, a vallásos életérzés és egy sajátos mesevilág festője volt.

A kiállítást felvezető beszédében Fekete György, az akadémia nyugalmazott főtitkára a Violával kapcsolatos személyes emlékeit osztotta meg, majd Fülöp Róbert, Kiskunhalas polgármestere üdvözölte a megjelenteket. Ezt követően hangzottak el Miroslav Jovancic, szabadkai festő-zenész méltató szavai, majd Bicskei Zoltán vajdasági képzőművész, az MMA tagja nyitotta meg a kiállítást. Közreműködött a halasi Szilaj citerazenekar.

Kiskunhalasi református, gazdálkodó, tanyás parasztgazda családból származott. Berki Viola 1951-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanulója volt, de 1954 és 1955-ben politikai okokból kizárták, így csak 1958-ban végzett. Mestere, tanára: Fónyi Géza volt. Rövid időre vissza-visszatért szülővárosába, de főként Budapesten élt.

Az '50-es években, kizárása idején, megfestette a Szilády Áron Gimnázium tanárainak arcképét. 1959-1961-ben az Óbudai Hajógyárban készített rajzokat és festményeket. 1961 és 1963 között Korniss Dezső műtermében dolgozott. Az 1960-as években szovjet területen tett utazásai alatt megismerte az orosz kolostorok és kisvárosok művészeti ábrázolásait, és ez nagy hatást tett rá. 1969-től illusztrációkat készített könyvekhez. 1970-es évektől rézkarcokat, a '80-as évektől szitanyomatokat is készített.

Művészetét a narratív jelleg és saját fantáziája mellett bibliai és történelmi események befolyásolták a leginkább. Hatottak rá a kiskunhalasi élet, közélet, életmód vonatkozásai, elemei. Állandó kiállítása van Kiskunhalason, a Halas Galériában. Egykori fővárosi lakóhelyét, a Ferenc körút 19. számú házat 2012 óta emléktábla jelöli. Sírja a kiskunhalasi református régi temetőben található.