Kecskemét lakossága sokféle adót fizetett a török uralom alatt

Nosztalgia sorozatunkban Kecskemét múltját ezúttal is a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunk alapján idézzük fel, melynek forrása Székelyné Kőrösi Ilona Kecskeméti évszázadok – Fejezetek a város múltjából című könyve volt. A múltidéző sétát pedig Sebestyén Imre gyűjtő hagyatékában lévő képeslapokkal tesszük hangulatosabbá. E heti múltidéző írásunkban a török uralom Kecskemét szempontjából érdekes időszakát mutatjuk be. 

Első források a 14. századból

Mint már írtunk róla: az első írásos források a városról a 14. századból származnak. A két fontos királyi város, Buda és Szeged közötti út mentén jelentős településsé fejlődött Kecskemét a 14. századtól. A város első okleveles említése 1353-ból ismeretes. Ebben Nagy Lajos király egyik kun hívének, Jánosnak adományozza a Kecskemét birtok mellett fekvő Ágasegyháza földjét, amely elpusztult, lakosaitól elhagyott területté vált. 

1368-ból is származik egy másik fontos kordokumentum, mely Kecskemétet már mezővárosnak nevezi. Eszerint: Nagy Lajos király és édesanyja, Erzsébet királyné az óbudai apácáknak adományozta Ceglédet. Ennek az 1368. október 2-án létrejött dokumentumnak ünnepeljük idén a 656 éves évfordulóját.

Kecskemét királyi birtok volt

Több hiteles forrás szerint Kecskemét ebben az időben már királyi birtok volt. Egy 1415-ös oklevélben Borbála királyné saját városának nevezte Kecskemétet. A megerősödő mezőváros azonban csak a 15. század közepéig élvezhette a királyi birtoklás előnyeit. Magánföldesúri kézre került. 1439-ben Erzsébet királynő 2500 aranyért a Káthai testvéreknek adta zálogba. Nem sokkal később a Hunyadi család birtokolta, majd a Péró, a Lábathlany, a Pathócsy, a Vízkelethy és a Liszthy család szerepelt a földesurak sorában a 15-16. században. Kecskemét önállósága és fejlődése mindezek ellenére sem csorbult.

Két nagy vallási felekezet

A 16. század a reformáció elterjedésének időszaka volt. Kecskeméten először Luther, majd Kálvin tanai honosodtak meg. A század közepétől már két nagy vallási felekezet hívei éltek a városban, eleinte közös templomot használtak. A volt ferences templomot a 14. század második felében építették, s ezt a gótikus szerkezeti részei is igazolják. A reformáció kezdetén 1543 és 1564 között a két vallásfelekezet hívei közösen használták. 

A várost is elérték a pusztító török seregek

Kecskemét múltját jelentősen befolyásolta a török uralom. 1526-ban a mohácsi csatavesztést követően Kecskemétet is elérték a pusztító török seregek. A Duna-Tisza közén átvonulva, 1526. szeptember 29-én Kecskemétre értek, és rablás, gyújtogatás után mentek tovább. A lakosság elmenekült, majd visszatért és a leégett házakat újraépítették, a várost helyreállították. A következő évek sem teltek el kisebb portyázások nélkül, de állandó török megszállás alá csak 1541, Buda elfoglalása után került Kecskemét. 

Adót is szedtek

A törökök saját szervezetüknek megfelelő közigazgatást vezettek be, tisztviselőket neveztek ki, adókat szedtek. Kecskemét a budai szandzsák kerületi székhelye lett, élen a török bíróval, a kádival. 1565-ig a budai pasa szolgálati birtokához tartozott, ekkor szultáni hászbirtokká, azaz kincstári birtokká nevezték ki. Az adó folyamatosan emelkedett, eleinte a török adószedők, majd a helyi hivatalnokok szedték be a lakosságtól, ami a hódoltsági körülmények között is viszonylagos önállóság jele volt.

Nőszőpénztől a hücsetpénzig minden volt a török uralom alatt

A régi jegyzőkönyvekben a legnagyobb összeget kitevő egyenes adó egyik részét, a földadót derékadónak vagy császár adójának nevezték. Másik része a fejadó, azaz a harács volt, melyet a gyerekeken kívül mindenkinek fizetni kellett. Rendkívüli adók is voltak, például készpénz és terményadó, illetve szekeres- és gyalogmunka formájában. Fizettek még örökösödési díjat, a házasodók nőszőpénzt, a lakodalmak után menyegzőpénzt, a pereskedők az eskü letételéért hitpénzt, illetve a bírói díjak között volt hücsetpénz és csincsilátpénz, a testi fenyítéseket pedig meg lehetett váltani kalodaváltsággal és pálcapénzzel. A szegénység fokozódott a városban, a kecskemétiek panaszt is emeltek, melyet a szultán kivizsgáltatott, s ennek eredménye, hogy 1598-ban 200 ezerről 125 ezer oszporára csökkentette a derékadót. 

Kecskemét meghatározó volt a térségben

Minden nehézség és teher ellenére a török hódoltság esztendeiben Kecskemét az egyik legjelentősebb település volt a térségben. Jellemzőek voltak a menekülések, bujdosások, de mindig visszatértek Kecskemétre, sőt az elnéptelenedett környékbeli falvak lakosai is a városban találtak menedéket.