Régészeti leletek sokasága idézi meg a kecskemétiek múltját

A legutóbbi múltidéző cikkünkben arra kerestük a választ, vajon honnan ered Kecskemét neve és milyen legendák idézik meg a múltját. Időutazásunkhoz a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban korábban már megjelent cikkét vettük alapul. Forrása elsősorban Székelyné Kőrösi Ilona Kecskeméti évszázadok – Fejezetek a város múltjából című könyve volt, valamint néhány internetes forrás. Illusztrációként Sebestyén Imre képeslapgyűjtő hagyatékából válogattunk régi képeslapokat. Most folytatjuk a múltidézést, és a régészeti leletek nyomába eredünk.

Ótemető a bronzkort idézte meg

Kecskemét múltjában az első írásos forrás a 14. századból származik, a régészeti leletek azonban sokkal korábbi életről is tanúskodnak. A legrégebbi kultúra nyomai 1907-ben a Czollner téri Ótemető megszüntetésekor kerültek elő, például temetkezésre használt urnák, a bronz- és kerámiatárgyak, melyek mind egy fejlett kultúrájú bronzkori nép háromezer esztendővel korábbi ittlétét bizonyították.

Pupus mester tála

A Széktó közelében, az egykori máriavárosi téglagyár területén is több értékes régészeti értékre leltek. A leghíresebb a Pupus mester nevével ellátott díszkerámia tál volt, mely az I. században készülhetett. De nemcsak az ott talált leletek utaltak a népvándorlás utáni kultúra, az iráni eredetű szarmata népre, hanem a Nyíri út mentén feltárt településrészlet is. Az előkerült tárgyak a vasolvasztás és a fazekasműhely létezéséről tanúskodtak.

Avarok nyomában

Avar sírokat a piarista gimnázium 1930-as építkezése során tártak fel. A Sallai utcában az épülő iskola közelében egy katonai vezető sírjára bukkantak, melyben fülbevalót, tegezt, nyílhegyet, tarsolyt, illetve fegyverövet és aranyveretes kardot is találtak.

Honfoglaláskori emlékek

Az egykori Reáliskola (mai Katona József Gimnázium) alapozásakor 1911-ben honfoglaláskori emlékekre bukkantak. Akárcsak a Csongrádi út mentén és Városföldön. A tanítói árvaház udvaráról pedig a tatárjáráskor elpusztult Árpád-kori lakóhely maradványai kerültek napvilágra, háztartási felszerelésekkel és állattenyésztő eszközökkel.

Kecskemét fejlődése a 13. században indulhatott meg, vélhetően a hat elpusztult templomos hely – Juhász-, Kolos-, Koldus-, Hetény- és Törökegyháza, valamint Ballóság – körzetében – olvasható ez is a könyvben.

Emlék a történelmi személyeknek

Kecskemét és hazánk múltját is meghatározó történelmi személyeknek, eseményeknek a kecskeméti városháza dísztermében is emléket állítottak, melyről már korábbi Múltidéző írásunkban is utaltunk. Székely Bertalan freskói a mester utolsó világi munkái voltak. Az akkori közgyűlés határozott arról, hogy az előállítandó festményeknek a nemzet ezredéves múltját kell visszatükröznie. Több javaslat után végül két freskó valósult meg: az egyik a pusztaszeri gyűlés legfontosabb eseményét, a vérszerződést, a másik I. Ferenc József koronázását ábrázolja. A két, egymástól időben távol eső jelenetet összekapcsoló eseménysor terve nem valósult meg, ehelyett az ablakkal és ajtóval tagolt másik két falfelületre történelmünk nagy egyéniségeinek álló alakos ábrázolásai kerültek – Széchenyi, Kossuth, Deák, Nagy Lajos, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás, Rákóczi, Bethlen Gábor, Zrínyi, Könyves Kálmán, Szent László és Szent István.