Szeretni kell egymást – tanácsolja a 100 éves Lajos bácsi – galériával, videóval

Tóth Lajos 1924. április 4-én született Tiszakürtön. Kezdetekben asztalosként dolgozott, majd az 1950-es években katona lett. 26 évig szolgált, őrnagyként vonult nyugállományba. Feleségével és családjával sokat költöztek a katonai pálya révén. Éltek Tiszainokán, Kiskunfélegyházán, Kiskőrösön, Budapesten, Cegléden. Végül 1980-ban költöztek Kecskemétre. Két gyermekük született, egy fiú és egy lány. Lajos bácsi sajnos két éve elvesztette az akkor 94 éves feleségét, akivel 74 éven át élt boldog házasságban. Másik tragédiát is megéltek, négy éve 68 évesen elhunyt a lányuk. A gyermekeiktől eddig négy unoka és nyolc dédunoka született. A család a hétvégén ünnepel közösen. 

Lajos bácsi jól van, némi segítséggel, de ellátja magát. Fia és családja folyamatosan gondoskodik róla. Bár hozatják számára az ebédet, de olykor-olykor még maga is a gáztűzhely mellé áll. Például húsvétkor a sonkát megfőzte magának, de arra is akadt már példa, hogy az éjszaka közepén kocsonyát készített.

Jól lát, szeret olvasni, különösen a katonai élettel kapcsolatos írásokat. Hallását hallókészülék segíti. Ma már nehezen jár, de a saját maga, 1995-ben készített botját csak öt éve kell használnia. A botot büszkén be is mutatta a köszöntőinek. Nagyon szeret nosztalgiázni. A köszöntése kapcsán több megszívlelendő tanácsot is mondott a felköszöntőinek. „Szeretni kell egymást! Mindegy, ki honnan jött, hova tart, embertársainkat szeretni kell. Azokat is, akikkel együtt élünk, akikkel együtt dolgozunk, akik az életünk részesei.”

A munka kapcsán is megosztotta gondolatait. „Ha valaki, valamit elvállal, szeretettel kell csinálnia. Ha nem szereti, akkor csapnivaló az egész, inkább ne csinálja azt a munkát.”

Végül még egy útravalót adott régi hetényi hobbija kapcsán: „Fontos, hogy dolgozzunk, még nyugdíjasként is. A kertben is munkálkodhatunk. Ha értünk hozzá, ha nem, megéri.” 

A cikkben szereplő videó megtalálható a Baon.hu Youtube-csatornáján is.