Évtizedeket vártak az aluljáró megépítésére Kecskeméten

E heti múltidézésünk során a vasútállomás történetét idézzük fel. Időutazásunkhoz a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunkat vettük alapul, melynek forrása az egyik levéltári füzetben, Juhász István Fejezetek Kecskemét építészetének történetéből című műve volt. Nagyon sok korabeli képeslapon megörökítették a pályaudvart és környékét, melyekből több Sebestyén Imre kecskeméti képes-levelezőlap hagyatékában is fellelhető. 

1853-ban épült fel

A kecskeméti vasútállomás az egyik legnagyobb vidéki állomásépületként 1853-ban épült, ekkor kapcsolódott be a város az országos vasúthálózatba. Gyorsan kinőtte magát. Egyrészt a pályaudvar személy- és teheráru-forgalmát a helyenként 11-12 méterre szűkülő Nagykőrösi utcára szervezték. Másrészt még nem sejtették, hogy a szőlő- és gyümölcstermesztés olyan magas szintre emelkedik, mely jelentősen megnöveli a vasúti forgalmat. 

A pályaudvar kinőtte a helyét

A város vezetői 1893-ban reagáltak a felismert hiányosságokra, a vasúti indóház és a pályaudvar kibővítésére irányuló törekvéseiket a kereskedelemügyi miniszternek tolmácsolták. Mindezt azzal indokolták, hogy a forgalom – országos szinten is kiemelkedően – megnőtt, ezzel szemben a személy- és teherpályaudvar még mindig a régi. Nincs elegendő hely jegyváltásra, csomagfelvételre, kicsi a váróterem, és a pályaház előtt rész is kicsi. A pályaudvar zsúfoltsága miatt pedig a kocsik tolatása és a vagonok kiállása nehézségekbe ütközik. A tolatásokat ezért nyílt pályán kell végezni, és ez főleg a Szolnoki törvényhatósági közút forgalmát gyakran és hosszú időre leállítja. (Ma ezen a részen a forgalom már az aluljárón halad át.)

A miniszter nem fogadta el a polgármesteri felterjesztést

A miniszter a magyar királyi államvasutak igazgatósága által elkészített tervet jóváhagyta, és a költségekhez szükséges 100 ezer forintot biztosította. Ugyanakkor Lestár Péter, Kecskemét polgármestere a sok pozitívum ellenére nem mindennel értett egyet. A közgyűlésen nem hagyta szó nélkül aggályait, mivel a város elképzelései nem mindenben egyeztek az állami vasútéival. 

Például a pályaudvar bővítését az indóház város felőli oldalán az amúgy is szűkös tér rovására kívánták elvégezni. Sérelmezte továbbá, hogy a Nagykőrösi utca végében álló felvételi épület kibővítését úgy oldanák meg, hogy két szárnyépületét lerombolják, és ezek helyett két újat építenek fel. Ezáltal a személypályaudvar megközelítése továbbra is a Nagykőrösi utcára hárulna, ami már így is zsúfolt.

Lestár ezekkel szemben a következő javaslatokkal állt elő. A Temető-nagy utcát (mai Rákóczi út) bővítsék 30 méter szélesre. A mostani felvételi épület kibővítését hagyják el, és a Temető-nagy utca végén egy egészen új állomást építsenek fel. A pályaudvar területét növeljék, de a Kőröshegy felőli oldalon. A Szolnoki út esetében a közlekedés zavartalansága miatt az út áthidalását is tervbe kell venni.

A polgármester felterjesztett aggályaira érkezett miniszteri válasz nem nyerte le Kecskemét tetszését. A miniszter szerint ugyanis a terv, amit már jóváhagytak, az áru- és személyforgalmi igényeknek is eleget tesz. A Szolnoki útra kért felüljáró bővítése pedig a későbbiekben is elvégezhető. A vasútállomás kibővítését, a felvételi épület Sugár út (mai Rákóczi út) tengelyébe való felépítését pedig a városnak kell megfinanszíroznia. 

A Kodály-család lakását használták fel

Így maradt az eredeti terv. Az átalakítás során a felvételi épületről ekkor tűnt el az az első emeleti lakás, ahol 1882. december 16-án Kodály Zoltán született. Ez a lakás valahol a mai előcsarnok légterében lehetett.

1896-ra készült el a bővítés

A vasútállomás bővítése 1896 közepére fejeződött be. A felvételi épület hossza 93 méterre növekedett, az épület előtt 15 méter széles teret alakítottak ki. Az állomásépület vágányok felőli oldalán 110 méter hosszú és 5 méter széles teraszt (peront) építettek ki, nem volt azonban üvegteteje az esőzések ellen. Egyedül a villamos világítás hiányzott. 

34 évvel később lett aluljáró

Négy évvel később a város ismét elégedetlenségének adott hangot, miszerint Kecskemét rohamosan fejlődő gazdasági életével nem tart lépést a pályaudvar. Nagy gondot okoz, hogy nincs teherpályaudvar, és a város egyik főútvonalát, a Szolnoki utat átmetszi. A miniszter két év múlva reagált rá, egyeztető tárgyalást is kitűzték, de végül nem lett belőle semmi. 1907 októberében a küldöttség újra megkereste a minisztert, és a városvezetés régi, 14 évvel ezelőtti „álmával” álltak elő. Kérték, hogy a személyfelvételi épületet az akkor már Rákóczi útnak nevezett új útvonal tengelyébe helyezzék át. Ezenkívül a gyalogosforgalomnak egy hét méter széles aluljárót építsenek a Czollner közi átjáró helyén, és egy 10 méter széles aluljárót a Szolnoki útnál. 

A miniszternél járt küldöttség ígéreteknél többet nemigen ért el. Tudjuk ugyanis, hogy a Szolnoki úti aluljárót 34 évvel később, 1941. június 6-án, a Czollner közi átjáró helyett a Daróczi közi gyalogos-aluljárót 1969. január 18-án avatták fel. Az épületet 1940-ben átépítették.