Boczonádi Szabó József tiszteletére avattak szobrot Kiskunfélegyházán – galériával

A Boczonádi Szabó József, honvédőrnagy, altábornagy tiszteletére készült mellszobor a város főutcáján, az egykori helyőrségi művelődési otthon előtt, a Bem József szobor mellett kapott helyet. Az 1848-as hősök emlékhelyét a félegyházi önkormányzat és a Petőfi Sándor Bajtársi Egyesület kezdeményezésére alakították ki.  

A szoboravatón Kovács József, honvéd altábornagy, nemzeti információs államtitkár mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, Boczonádi Szabó József élete tükrözi a nemzet sorsát. Küzdelem, dicsőség, bűnhődés volt része évtizedeken át, amikor is felemelte, ünnepelte majd meghurcolta a kor, mint akkoriban oly sokakat, akik vezető szerepet vállaltak a magyar történelem alakításában. 

A magyar honvédelem, a katonáskodás a Szabó családban történelmi távlatokba nyúlik vissza: a dédapa a Rákóczi-féle szabadságharban jeleskedett, az apa a Kiskunkerület kapitánya volt. Boconádi Szabó József már 16 évesen beállt katonának. Vitézségét V. Ferdinád osztrák császár és magyar király nemesi címmel ismerte el. A 19. században a nemesi cím lehetőséget adott egy katonaembernek arra, hogy testőrszolgálatra jelentkezzen. Királyi testőrként magas szintű oktatásban részesült. A fiatal főhadnagy élete az 1848-as események hatására gyökeresen megváltozott. Ahogy a pesti forradalom átterjedt Bécsre, egyre több királyi testőr kérte felmentését és a állt a magyar szabadságharc mellé. Így tett Szabó József is, aki részt vett a tápióbicskei és az isaszegi csatában. Bátorságáért Kossuht Lajos Knézich Károly tárbornok javaslatára őrnaggyá léptette elő. Az ifjú harcos híres volt bátorságáról, Buda ostormánál ő állt a rohamvezető tisztek élén, a vár elfoglalásáról közvetlenül Görgei Artúrnak, a hadsereg parancsnokának jelentett. 

Ám, ahogy a csaták dicsősége sorra vereséggé változott, úgy fordult Boconádi Szabó József élete is rosszra. A szabadságharc bukása után hadbíróság elé állították, kötél általi halára ítélték. A halálos ítéletről szóló határozatot Haynau táborszernagy királyi utasításra megálváltoztatta. Kegyelemből a megítélt halálbüntetést 16 évi vasban eltöltendő várfogságra enyhítette. Ekkor még csak 25 éves volt. A rabéveket Aradon és Munkácson töltötte. A börtönök közötti átszállítás során a fogolytiszteket a helyi nemesek igyekeztek tisztelettel fogadni, saját házukban vendégül látni. Egy ilyen alkalommal találkozott későbbi feleségével, Szentpály Johannával, aki leveleivel tartotta a lelket a meggyötört férfiben a raboskodás évei alatt. Szabadulása után az egykori katonatiszt hamar visszatért a közéletbe, 1861-ben Kiskunfélegyháza országgyűlési képviselőjévé választották. A kiegyezés megakasztotta a politikai pályafutását. 1869-ben gróf Andrássy Gyula miniszterelnök kérésére azonban ismét magára öltötte a katonai egyenruhát. 1882-ben, amikor újraindult a magyar katonatiszti képzés őt nevezték ki a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia első parancsnokának, immár altábornagyként. Az iskolaparancsnoki évek után hazatért, nyugdíjas éveit szülővárosában töltötte, ahol 1893-ban halt meg. 

A 1948-as szabadságharc bátor hősének nevét szülővárosában utcanév őrzi, születésének 100. évfordulójára arcát bronzérmébe vésték, felsőtemetői sírjánál minden évben ünnepélyes megemlékezést tartanak, a magyar honvédségben logisztikai ezred viselete az ő nevét – részletezte az államitkár. Majd így zárta gondolatait: A haza iránti lelkesedést, az emberi tartást, a hivatástudatot úgy tudjuk példaként állítani gyermekeink elé, ha újra és újra elmeséljük az ősök dicső történeteit, arcuk vonásait pedig szoborba öntjük. Aki itt jár és megáll Reiger Tibor, Kossuth-díjas szoborászművész alkotása előtt, meríthet magának abból a lelki erőből és hazaszeretetből, amivel Boconádi Szabó József, altábornagy élte életét.