2024.01.20. 20:05
Palota épült a kecskeméti Sugárút közepén
Igazi kis ékszerdobozként 120 éve ékesíti a kecskeméti Rákóczi utat az egykori Igazságügyi Palota, a mai Törvényszék épülete. Története a 19. század végére, a 20. század elejére tekint vissza.
Időutazásunkhoz a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunkat vettük alapul. Az épület történetének megismeréséhez A bíráskodás 400 éve Kecskeméten a dokumentumok tükrében könyvet hívtuk segítségül, amelyet a Bács-Kiskun Megyei Bíróság székháza fennállásának 100. évfordulójára, 2004-ben adta ki.
Nevében a palota kifejezés is utal az épület pompájára, rendkívül tetszetős megjelenésére. Ezt jól érzékeltetik Sebestyén Imre kecskeméti képeslevelezőlap-gyűjtő hagyatékában lévő képeslapok is.
A könyvből kiderül, hogy 1897-ben az állam igazságügyi palotát szeretne építeni a városban. Építését a régi épületek zsúfoltsága, korszerűtlensége, a büntetés-végrehajtási részlegek embertelen körülményei tették szükségessé. Az új épület emelését szorgalmazta a Kecskeméti Ügyvédi Kamara is. Az ügy azonban négy évig „aludt”.
Megvalósult a Sugárút
Az építkezés körülményeinek mélyebb megismerését segíti az a momentum is, hogy ebben az időben merész átalakításon esett át a Rákóczi út, ahogyan akkor nevezték, a városi Sugárút. Kialakítását Kecskemétnek a szőlő- és gyümölcstermesztés fellendülésén alapuló, agrárvárosok sorában való kiemelkedési törekvése siettette. Ugyanakkor a város főterén lévő piacra is sokan ezen az úton igyekeztek a vasútállomás felől, a forgalom növekedése igényelte a nagyobb áteresztőképességű út kialakítását. Így elkészült a szabályozási terv, majd megvalósult a Sugárút.
S, ha még távolabbi kitekintést teszünk, elmondhatjuk, hogy eközben – 1870 és 1920 között – országszerte sorra épültek az új jogügyi rendszer igényeinek megfelelően a modern igazságügyi paloták. Valamennyi tervezésénél a hangsúlyt arra fektették, hogy a törvényszék, az ügyészség, a járásbíróság és a büntetés-végrehajtási intézet egy épületben kapjon helyet.
1902-ben értek meg a körülmények Kecskeméten az új törvényszéki épület létrehozására, ekkor az események is felgyorsultak. 1902 januárjában kétszer is járt egy bizottság a városban, hogy helyet keressen az új törvénykezési székháznak. Kada Elek polgármester februárban már a törvényhatósági bizottság közgyűlésén arról számolt be, hogy tárgyalt velük. A kikötés annyi volt, hogy a telek legalább 1600 négyszögöl nagyságú legyen, és a területet három oldalról utca vagy tér határolja. Márciusban elfogadták a város által felajánlott V. tizedben lévő Mátyási utca, Temető-nagy utca, Könyves utca által határolt, majdnem trapéz alakú 1750 négyzetméter nagyságú területet, azaz azt a területet, melyen ma is áll a bíróság. A terület értéke 150.496 korona 30 fillér volt.
Pénzzel nem, de járdaépítéssel segített a város
Az igazságügyi kormányzat kérte Kecskemétet, hogy az építkezéshez anyagilag is járuljon hozzá, ám a város ezt nem tudta vállalni, mivel a telken lévő házak kisajátítása komoly összeget kívánt meg tőlük: mintegy 163 ezer koronát. Azt azonban vállalta, hogy az új épület körül járdákat készít, valamint kiépíti a víz elvezetésére szolgáló csatornát és a közvilágítást. A telken álló házak szanálása novemberben kezdődött meg.
Monumentális hatásra törekedett a műépítész
Mivel a törvényszéki épületet az Igazságügyi Minisztérium építtette, így a tervezőt, a budapesti Wágner Gyula műépítészt is ők választották, aki egyébként még 1902 májusában kapcsolatba lépett Kada Elekkel. Wágnert tartották abban az időben a törvénykezési épületek specialistájának. A műépítész a kecskeméti épületnél is hűen követte azt az elvet, hogy az épület környezetében meghatározó jelentőségű, monumentális hatású legyen. Az épületen a késő eklektika korszakának jegyei jelennek meg, így már messziről a figyelem középpontjában állnak a tetőkupolák és a díszes, oszlopos főbejárat. Az építkezés költségei már a tervezéskor megközelítették a 900 ezer koronát.
A város tanácsa 1903 júniusában adta ki az építési engedélyt, és egyben kérték, hogy a vállalkozás kivitelezésében kecskeméti iparosok vehessenek részt, s a szakképzettséget nem igénylő munkára kizárólag helyi munkásokat alkalmazzanak. Ennek a kérésnek nagyrészt eleget is tettek.
Az alapokat augusztusban tették le, október közepére már egy emelet magasságban álltak a falak, decemberben tető alá került az épület. Végül 1904. szeptember végére elkészült. Az első főtárgyalást október 5-én tartották meg a Királyi Törvényházban.