Hagyományokban, ízekben, jókedvben gazdag volt a VIII. Hartai Kolbásztöltő Fesztivál – galériával

A hagyományosan a művelődési házban és a környezetében felállított sátrakban zajló fesztiválra több száz vidéki látogató érkezett, melynek következtében ha egy-két napra is, a leginkább nyáron népszerű hartai vendégházak foglalásai ezen a hétvégén megszaporodtak. A szombati kolbásztöltő versenyen kívül többek között, „Malac-Ságok” gyermek kézműves foglalkozás, a vecsési Labdarózsa Népdalkör és Citerazenekar előadása, a Hartai Hagyományőrző Kulturális Egyesület fellépése, a paksi sváb Kier Krain zenekar előadása, a Kereki Nótások műsora egészen az esti eredményhirdetésig szórakoztatták a közönséget. 

A programokon résztvevő közel ezer látogató egykettőre az egész délutánt felölelő vidámságfolyam, a kolbásztöltés, a kóstolások, a pálinka és a sváb hagyományok, népszokások gyújtópontjába került. 

– Az hamar beigazolódott, hogy többnyire ezúttal is a játékos jókedv hozta Hartára az induló csapatokat, de azért ezt a játékot nagyon komolyan vették mind a higiéniában, mind az elkészült kolbászok minőségében. Öröm volt látni, hogy a kolbászhús darálásában, keverésében, „dagasztásában”, majd bélbe töltésében, sütésében jeleskedő különböző korosztályok mennyire becsben tartják a hagyományokat. Azokat az apró, de mégis egyedi fortélyokat, amelyek az apáról fiúra szálló családi recept szerinti kolbászkészítéshez kötődnek. A kolbászok elkészítésének módjában annyi közös mindenképpen volt, hogy a versenyszabályokhoz igazodva mindenki csak kézi darálót használhatott, és ha hivatalosan nem is létezett ilyen kikötés, hallgatólagos elvárás volt, hogy lehetőleg mindenki a helyben szokásos fűszereket, leginkább a kalocsai tájkörzetben termelt őröltpaprikát és sót használjon, kerülje az egzotikus ízvilágot adó hozzávalókat. A receptet persze mindenki titkolta, de talán nem ördögtől való gondolat, hogy a díjnyertes, tehát a legjobb kolbászokat valakinek gyártani kellene – mondta el Mari János gasztronómiai szakember, a zsűri elnöke.

Az önkormányzat a kitűnő szervezésen túl is odatette magát. Frőlich-Marte Lia főszervező arról tájékoztatott bennünket, hogy a nevezési díj fejében csapatonként nyolc kilogramm húst, zsiradékot, belet és sörasztalt biztosítottak, de ettől jóval több kolbász és egyéb finomság készült.

Ám, hogy a gyomrát senkinek ne ülje meg a nem éppen diétás étek, a kolbász, szalámi, sonka, töpörtyű, májas, disznósajt fogyasztása közben mindenki kedvére ihatott egy-egy kupica pálinkát, fröccsöt, a gyerekek szörpöt. Apropó, pálinka! Mint a disznótoroknál nélkülözhetetlen ital versenyét idén is meghirdették. Csupán annyi volt a feltétel, hogy mindenki fél liter párlattal nevezzen. A pálinkák versenyében 21 pálinkát bírált el az id. Kónya Ferenc vezette zsűri. Az első három helyezett kiemelt díjazása természetesen ennél a „versenyszámnál” sem maradt el.

A kolbásztöltőknél valamennyi nem díjazott csapat emlékoklevél és porcelánmalac elismerésben részesült. Az eredményhirdetés Mari János szakmai értékelésével kezdődött, majd Dollenstein László, Harta nagyközség polgármestere adta át a díjakat. Az első helyezést a „sváb sarokból” hagyományosan benevező császártöltési csapat, a Töltési Töltikék érdemelték ki. A második helyezett a hartaiakból is álló Starwurst csapat lett, a harmadik helyen a kalocsai SzimPatikus Bélhajlítók csapat (a Belvárosi Gyógyszertár munkatársaiból alakult együttes) végzett. 

A kiemelt díjak mellett a legkreatívabb csapat, a legjobb megjelenésű csapat, a legjobb generációs csapat, a leghangulatosabb csapat, valamint a legszebb tálalást elérő csapat kapott elismerő oklevelet és serleget. A legkülönlegesebb ízű kolbászért járó különdíjat a Kolbász káprázatok csapat nyerte el.

A pálinkák versenye úgy alakult, hogy az első legjobb párlatért járó díjat Váradiné Barteles Magdolna eperpálinkája, a második helyezettnek járó elismerést a Kolbászoló csapat Irsai szőlőpálinkája, míg a harmadik legjobbnak ítélt birs pálinkáért járó oklevelet és kupát a Jóbarátok csapat vezetője vette át.