Elhunyt szeretteinkre emlékezünk mindenszentek ünnepén és halottak napján – galériával

A kiskunhalasi római katolikus temetőben is nagy volt a forgalom Mindenszentek napján, az elhunytak sírjait hozták rendbe a hozzátartozó, családtagok. A temető bejáratánál rengeteg virágárus kínálta a koszorúkat, virágokat és mécseseket. A temetőbe a szokásosnál is többen érkeztek, hogy felkeressék hozzátartozóik nyughelyét. Sokan megnézték a vasárnap délelőtt átadott új ravatalozó kápolnát is, amely magánadományból épült, amelyet Seffer Attila plébános és dr. Finta József általános érseki helynök, plébános szenteltek meg.

Mindenszentek

A 4. században mindenszentek ünnepét a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg, az ortodox keresztény egyház ma is akkor tartja.

Szent III. Gergely pápa (731-741) bővítette a megünneplendők körét, mindenszentek ünnepét „a Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” emléknapjává tette, amely később IV. Gergely pápa (827-844) döntése értelmében került november 1-jére.

Általános szokás, hogy mindenszentek napján a temetőkben rendbe teszik, virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a temetők nagy keresztjénél ma is elimádkozzák mindenszentek litániáját és megáldják az új síremlékeket. Magyarország egyes vidékein ezen a napon harangoztattak a család halottaiért, máshol ételt ajándékoztak a szegényeknek. Mindenszentek Magyarországon 2000-ben – fél évszázad után – lett ismét munkaszüneti nap. Az ünnep a katolikusoknak 2013-tól nem tanácsolt, hanem kötelező ünnep, azaz a hívőknek részt kell vennie a szentmisén.

Halottak napja

A november 2-i halottak napja jóval későbbi eredetű: Clunyi Szent Odilo apát 998-ban vezette be emléknapként az apátság alá tartozó bencésházakban. Hamarosan a renden kívül is megülték, és a 14. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette.

A megemlékezés a halottakról, elhunyt szeretteinkről, a közbenjárás értük a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapul. Eszerint azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de lelkükön még törlesztendő bűn- és büntetésteher van, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradott híveknek, hogy imával, vezekléssel, szentmisével tehetnek valamit meghalt szeretteikért.

A szokáshoz kapcsolódó népi hiedelem szerint ennek az a célja, hogy a „véletlenül kiszabadult lelkek” visszataláljanak sírjukba, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. A sírokat ilyenkor azért kell megszépíteni, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükön.

A bukovinai székelyek – ahogy más kultúrákban is szokásos – még ennivalót is vittek ilyenkor a temetőbe. Az eredetileg az örök életről szóló „reményünnepet” a mediterrán népek ma is fiesztával ünneplik.