Kitanics Márk: csökkent az öngyilkosságok száma, de még mindig az európai élvonalhoz tartozunk

Mint elhangzott, Magyarországon még mindig több ezer ember hal meg önkezű halállal, bár csökkenő az esetszám, de még mindig az élvonalhoz tartozunk az európai fekete statisztikában. Mások mellett azt is megtudtuk, az öngyilkossági kísérletek száma nemenként változik, a befejezett öngyilkossági kísérletek száma a férfiaknál nagyobb. 

− A mi kultúránkban van egy fal e téma mentén, és ezt a falat próbáljuk meg a következő egy órában közösen ha nem is áttörni, de egy kis lyukat ütni rajta – mondta bevezetőjében Kitanics Márk, majd a folytatásban két igazságügyi szakértői vizsgálaton alapuló példát hozott fel, hogy a hallgatóság jobban megértse, milyen fura helyzeteket teremt az élet.

A közönség megtudta azt is, hogy az öngyilkosságok számában Magyarország abszolút listavezető volt, de mára Dél-Korea, Lettország és Litvánia is megelőz bennünket. A világon évente 804 ezer ember lesz öngyilkos, minden 40. másodpercben meghal valaki, befejezi az öngyilkosságát. Ez elképesztő szám, és ha megnézzük, hogy 2009-ben többen haltak meg befejezett öngyilkosságban, mint háborúban vagy természeti katasztrófában, akkor még inkább elkeserítő az adatsor.

− Azt látjuk, hogy az öngyilkosságok száma 1992 és 2015 között egészen meredeken csökkent, ami jó jel és talán azt jelzi, hogy nyitottabbak lettünk, hogy ezeket a dolgokat végig tudjuk gondolni, másrészt bizakodhatunk abban, hogy az egészségügyi ellátórendszer kicsit jobb lett e vonatkozásban. Az is látszik, hogy az öngyilkosság egyfajta magyar sajátosság, magyar virtus, mert a környező országokban élő magyarok között hasonlóan magas az öngyilkossági ráta, mint az anyaországban. Például a Vajdaságban élő etnikumok között leginkább a magyarok az öngyilkos hajlamúak – hangsúlyozta az előadó.

Kitanics Márk ismertette továbbá, hogy az elsődleges rizikófaktorok a pszichiátriai kezelések, a függőségek; másodlagosak az életesemények, például az iskolai zaklatás, halálesetek, szerelmi csalódás; harmadlagosak azok, amikről az adott személy nem tehet.

Ezekre a figyelmeztető jelekre figyeljünk:

Ha valaki a halálról beszél, vagy arról, hogy magának bármilyen fájdalmat, vagy sebet okozzon; aki leértékeli magát, vagy az életét; öngyilkosságra alkalmas eszközöket gyűjt, raktároz; tiltott alkoholfogyasztás, sikertelen leszokási kísérlet; korábbi öngyilkossági kísérlet; elrendezi valaki a függőben lévő ügyeit; eltávolodik a társasági élettől; és végül, ha valaki elköszön tőlünk, az mind figyelmeztető jel. Az öngyilkosságnak vannak biológiai okai is, például az alacsony koleszterin szint, de a gyermekkori traumák, például a szexuális abúzusok is ide vezethetnek – magyarázta Kitanics Márk.

Mi óvhat meg bennünket az öngyilkosságtól?

A szakember arról is beszélt, hogy az öngyilkosságtól megóvhatja az egyént a jól működő család; a közösséghez tartozás, hogy legyen valakinek társasági élete, legyenek barátai; az ideológiai érzékenység fura módon az öngyilkossági hajlamot felerősítheti és tompíthatja is − ezzel összefüggésben a nyitott gondolkodás, a szenzitív élményfeldolgozás is veszélyes lehet −  mutatott rá a Kitanics Márk.

Mi a feladatunk ezzel kapcsolatban? – tette fel a kérdést az előadó, amire maga adta meg a választ. Edukáció, azaz felvilágosítás, hogy egy kis bátorítást, információt kapjunk azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehetne jól bánni egy olyan személlyel, aki nagyon mélyen van, aki az életét el akarja dobni. Az önhatékonyság-erősítő programok fokozása, az önleértékelő folyamatok megállítása, megfordítása, és ha felismerjük azokat az intő jeleket, amikről az előadásban az előzőekben részletesen is szó volt.

Ha a felismerés meg van, az már fél siker, akkor már csak azt kell eldönteni, kitől kérjünk segítséget. Bármennyire is racionálisak vagyunk, tudnunk kell, hogy nem mindenben van kompetenciánk. Sajnos azt is el kell fogadnunk, hogy adott esetben nem mindenkit lehet megmenteni − zárta az előadását Kitanics Márk.