Több ezer éves sírokat tártak fel a régészek a bátyai határban – galériával

Az agyagos termőföld évezredekig rejtegette titkait Bátya déli határában, ahol  nemrégiben „kincsvadászok” fedezték fel detektoraikkal, hogy ott fémtárgyak találhatók a föld felszíne alatt. A kalocsai Viski Károly Múzeum több fémdetektoros amatőrrel is kapcsolatban áll, így a felfedezést jelezték a szakembereknek. A leletmentés során egy késő bronzkori temetőrészlet került elő, jelentős leletanyaggal. Korábban ezen részen még nem végeztek ásatásokat. A közelben a kalocsai és a bajai régészek öt éve, a Dusnok-Garáb lelőhely közepén találtak egy késő bronzkori, halomsíros kultúrához köthető sírt.

A Kárpát-medence területén – a rómaiak megjelenése előtt – a késő bronzkorban élt emberek hagyták hátra a legtöbb és legváltozatosabb emlékanyagot, és ők voltak azok is, akik korábban soha nem látott mértékben formálták át a táj arculatát – olvasható a korszakról a szakirodalomban. A késő bronzkor emberei új szántókat törtek fel és főként szarvasmarhákat neveltek az alföldi területeken. A bátyai lelőhelyen is vannak mindennek nyomai, amit állatcsontok – elsősorban szarvasmarha – is bizonyítanak, de egy őrlőkő maradványait is megtalálták az ősidőkben is lakott területen.

– A feltárás során előkerült egy bronzlemezből készült öv, amit spirális mintákkal díszítettek – mutatta az egyik értékes leletet Szabóné Lantos Andrea, a kalocsai múzeum ásatást vezető régésze. A több mint háromezer éves sírokból bronzból készült karperecek, csatok, úgynevezett ciprusi ruhatűző tűk és egy kard maradványai is előkerültek.

A kalocsai Viski Károly Múzeum munkatársai mellett, Pásztor Emília vezetésével a bajai Türr István Múzeum szakemberei is részt vettek a leletmentésben és a munkájukat „közösségi régészet” keretében, önkéntesek is segítették. Mint megtudtuk: a bátyai leletek a kalocsai múzeumba kerülnek. A régészek hamarosan újabb terület titkait is feltárhatják, mert szeptember második felében kezdik az ásatást Harta-Miklapuszta határában.

A puha rezet felváltotta a bronz

A bronzkor az emberiség őstörténetének az a szakasza, amikor a kő mellett már a rezet, de főleg bronzot (réz és ón ötvözete) is használtak az eszközök, fegyverek, ékszerek nyersanyagául. A Közel-Keleten és Egyiptomban már a Kr. e. 4. évezredből maradtak fenn réztárgyak (például rézeke), de a puha rezet hamarosan (Kr. e. 3. évezred elején) felváltotta a bronz – olvasható a Keresztény bibliai lexikonban. Európában kb. egy évezreddel később terjedt el a réz használata (Kr. e. 3. évezredben), s ennek megfelelően a bronzé is.  A bronzkort három korszakra szokás osztani: korai-, középső-, és késői bronzkor.