Rekordszámú résztvevővel zajlik a lelkigyakorlatos tábor a Hittanyán – galériával

 Felfelé nézz, ha nem akarsz leesni. Keresztény fiatalként a 21. században – címmel szervezték meg az idei tábort a bugaci Hittanyán. Mint minden évben, ezúttal is olyan problémákat érintenek és dolgoznak fel, melyekkel nap mint nap találkoznak a fiatalok. Így napirendre került a kábítószer fogyasztás, az internetes zaklatás, az internetfüggőség, a közösségi média nem megfelelő használata, a démonok, az ördögűzés, vagy éppen az LMBTQ mozgalom. A tábor szervezői neves előadók, szakemberek bevonásával igyekeznek mankót nyújtani a fiataloknak. Egyfajta iránymutatást adni ahhoz, hogyan tudják ezeket problémákat a katolikus egyház értékrendje mellett kezelni – nyilatkozta hírportálunknak Kapus Krisztián, a tábor egyik alapítója és főszervezője. Tőle azt is megtudtuk, hogy harminchét településről 230 táborozó érkezett a Hittanyára, akik több mint 100 sátorban táboroznak. A főszervező elmondta, évről-évre többen érkeznek a táborba, generációk váltják egymást. Nagyon sok az olyan gyermek, akiknek a szüleik évekkel ezelőtt itt táboroztak. Olyan is van, aki Finnországból direkt tábor miatt jött haza a szülei biztatására. Bár a legtöbb táborozó középiskolás, a legfiatalabb alig múlt egy éves, természetesen ő a szüleivel táborozik, a legidősebb táborlakó pedig már 70 éves elmúlt. Az életkori különbségek miatt kortárs csoportokban zajlanak a programok.  

Vannak állandó, évről-évre visszatérő programok, de a szervezők igyekeznek mindig újítani. Idén nagy sikere van a sínbiciklinek, amit tábor közvetlen szomszédságában futó kisvasúton nagy szeretettel használnak a gyerekek. Népszerű a számháború és az íjászkodás, de gitároznak, kézműveskednek, pingpongoznak is a gyerekek. A sport és a szórakozás mellett kiemelten fontosak a lelkigyakorlatos programok, ezért naponta tartanak szentmisét, szentségimádást, vannak előadások, kiscsoportos beszélgetések. A táborban rendszeres az egy órás csend, amikor a fiatalok a természet ölelésében meditálhatnak. A táborban annyi valóságos közösségi élmény éri a gyerekeket, hogy szívesen lemondanak a virtuális világról. Igazából helyszínen nem nagyon van térerő sem, így ha akarnák sem tudnák használni a telefonjukat – tette hozzá Kapus Krisztián. 

Fontos megemlíteni azt is, hogy a táborban mindenki kiveszi a részét a munkából: vannak rőzsegyűjtő, szemétszedő, takarító, mosogató csoportok, de mindenki minden munkát kipróbál, ami által részeseivé válnak a tábor fenntartásának és megtanulják értékelni a másik munkáját – hangsúlyozta a táborszervező. Végezetül azt is elmondta, a tapasztalatokat összegezve szervezik a jövő évi tábort. Ugyanakkor komoly továbblépésben gondolkodnak: a táborok között hittanyás, régiós ifjúsági találkozókat szerveznek, azért, hogy év közben is találkozhassanak a fiatalok, év közben is kapaszkodót nyújtsanak nekik. 

A hitünket csak a cselekedeteink által tudjuk megjeleníteni a világban 

A lelkigyakorlatos tábor egyik kiemelt eseménye a gyalogos zarándoklat. A bugaci Szent István templomnál minden évben vendégfogadással és előadással várják a táborozókat. Ezúttal Kozma Imre atya, a Máltai Szeretetszolgálat alapítója beszélt a fiataloknak.  

Arra hívta fel a figyelmüket, hogy a hitüket csak a cselekedeteik által tudják megjeleníteni a világban. Elmondta, 30 éve alapította meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, amely a hit legsajátosabb aktualizálása. Ez a szervezet kézzel fogható a gyümölcse annak, amikor egy közösség cselekedetekben gazdag – hangsúlyozta. 

Minden gondunk, abból származik, hogy nincs elég motivációnk ahhoz, hogy egymásért áldozatot hozzunk. Jézus azt mondja: jobban szeressétek a másikat önmagatoknál. Az az igazi emberi kapcsolat teljessége, amikor felismerjük, hogy egymásért vagyunk – fogalmazott Kozma Imre. 

Úgy véli, mindenki szeretne jót tenni. Mindenkinek örömöt és lelki békét jelent, amikor sikerült valakivel jót tennie. Ha jobban szeretjük a másikat önmagunknál, akkor az folytonos lelki gazdagodást jelent számunkra. Amikor ezt megtapasztaljuk, ez lesz a életünk útja.  

Kozma Imre azt vallja, hogy az ember az életet ajándékba kapja. Az ajándékot pedig nem szabad magunknak megtartani, hanem tovább kell adni. Ez a szolgálat. Ha másikért élünk, akkor összetartozunk és az összetartozás életünk értelme és öröme lesz.