Mesebeli látvány: nyolcféle levendula virágzik a keceli Érzékek kertjében

A kapura kiírva: „ahol a csend kezdődik”. Az ember úgy érzi, miután belép a keceli Filus család kertjébe, hogy megállt az idő. Látszik a környezeten is. Aki az 50-es 60-as években született, annak nosztalgiája lesz, mivel hasonló hangulat lepi meg, mint amilyet gyermekkorában tapasztalt, amikor a falvakban esetleg a tanyákon meglátogatta a nagyszüleit. 

A porta végében egy nyitott oldalú épület alatt olyan réges-rég használt bútorok, eszközök székek, asztalok, kanapék láthatóak, amelyek ezt az érzést erősítik. Filus Attila büszkén mondja, hogy a kert építése nem ért véget, egy új épületet, a múltunk házát kívánja felépíteni, ennek a vázát már elkészítette. Ha befejezi az építést, akkor egy helytörténeti kiállítást rendez be, ahol az egykor használt tárgyak bemutatására nyílik lehetőség. 
Az Érzékek kertjének keresztelte a Filus házaspár a közel egyhektáros területet. Az elnevezés találó, mert aki itt eltölt néhány órát egy kis tó partján, egy olyan kertben, ahol több mint másfél száz növény él, malacok és kacsák más szárnyasok is laknak az ingatlan végében, elkerített helyen, biztos feltöltődik. A XX. századba csöppen a látogató egy korból, ahol óránként impulzusok sokasága éri az embert. 

Látogatókból az idén is lesz elegendő, tavaly közel hétszázan voltak. Ezekben a napokban érdemes ellátogatni az érdeklődőknek, mivel most virágzik a több száz négyszögölön termesztett levendulaültetvényük. Összesen nyolcféle növény illatozik, amelyek szüretelésébe be lehet kapcsolódni. 

Mindössze ketten, Filus Attila és párja, Filusné Borbényi Éva ápolja a Kecel alvégén elterülő területet, ahol a természet és az ember alkotta világ kényes egyensúlya érződik. Filus Attila azt mondja, nem tettek semmi különöset a feleségével, csak azt, amit Bill Gates mondott egy beszélgetés során. Az amerikai üzletember egy interjú során megjegyezte: mindent elért, amit csak akart az életében. Amikor megkérdezték, hogyan látja az emberiség fejlődését, nem volt optimista a válasza. Úgy fogalmazott, hogy vissza kell régiesülnünk, az emberiség talán így tudja magát megmenteni. 

Ezt a gondolatot fordította le a házaspár. A kertben nincs áram, a víz sincs bekötve. A csend helyett mégis a madarak csicsergése a békák koncertje, a kacsák hápogása a csüngő hasú félig vadmalac és malacainak a röfögése adja a szél susogása mellett azt a háttérzajt, amely léleknyugtató. Egy kicsit hasonlít ahhoz, amit az ember a tengerparton érez, a hullámok keltette morajláskor. Az évek során tizenkét portát vásárolt meg egymás mellett a házaspár. Az ingatlanokat lebontották, és közel egy hektáron nyitottak meg egy kertet, ahol hagyták, hogy a természet együttműködjön velük, a tulajdonosokkal. 

Egy tavat fog körbe a nádas

A porta végében egy nádas alakult ki, egy tavat fog körbe, amelynek a vize 130 cm mély. Nemcsak a talajvíz, hanem az egyik épület tetején összegyűjtött csapadék is befolyik a kis tóba, ahol békák tanyáznak, halak úszkálnak és teknősök költenek. A birtokon a fáktól, a rózsákon, a cserjéken át a levendulákig bezárólag sok növényfaj él. Tó nélkül nem érne semmit a kert, mondja Filus Attila. A víz tisztítja a levegőt. Régen ezt a területet nevezték békásnak, ahol most a kis tó van. A legmélyebb pontja a városnak, a nádast nem kellett ültetni, ugyanis nád volt. Az érzékek kertje a nagyszülők egykori falusi tanyasi szimbóluma, amely példát mutat arra, hogy az ember és a természet harmóniában tud együtt élni.