A Fekete család erdejéről kapta nevét a pusztai iskola

A nosztalgiázáshoz a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunkat vettük alapul. A kezdeti éveket mutatjuk be. A XIX. század végén, XX. század elején épült régi pusztai iskolák közül ma már csak kevés olyan van, mely még ma is áll, működik. A helvéciai Feketeerdői Általános Iskola közéjük tartozik, több mint száz éves történetét Vezsenyi Éva helyi lakos már évek óta kutatja. 

A XIX. század második felétől a Kecskeméten élő családok egyre nagyobb számban költöztek ki a pusztákba a megélhetés reményében, ahol később már hivatalosan, életvitelszerűen rendezkedtek be. Így ezeken a területeken, mint Kecskemét tanyás térségében, Helvécián is a tanköteles gyermekek száma folyamatosan emelkedett. A pusztai iskolák szerény körülmények között, behatárolt lehetőségekkel évtizedeken át szívós kitartással szolgálták a népoktatás ügyét. 

A Feketeerdői Általános Iskola történetéhez hozzátartozik: a századforduló után a már meglévő két helvéciai tanyai iskola, a Haleszi iskola és a Helvécia-telepi iskola körüli szőlőtelepeken dolgozó családok száma emelkedett, ezzel a tanköteles korú gyermekeké is. Indokolttá vált egy újabb iskola megnyitása. Néhány száz méterrel a szőlőtelep központját képező Wéber kastélytól, valamint a kastélyhoz közeli Kecskemét-Fülöpszállás vasútvonal Helvécia állomásától, a Korhánközi úton 1910-ben épült fel a környék harmadik iskolája, a Feketeerdői pusztai iskola. 

A Feketeerdői iskolában az oktatás az 1912/1913-as tanévben kezdődött el. Ebben az időben Magyarország lakosságának jelentős része nem tudott írni, olvasni, nagyon magas volt az analfabéták aránya. A Feketeerdői iskola megnyitása a világot jelentő iskolát, a tanulás lehetőségét hozta elérhető közelségbe a környéken élő szegény családok gyermekei számára. 

Az iskolaépület út felöli részében egy tantermet, a belső részén a tanítói lakást alakították ki. Az épület köré gazdasági épületek, istálló, kamra, sertésól, a tanulók számára illemhelyek épültek. Az iskolához, illetve a tanítói lakáshoz 2 hold földterület tartozott, ahol a mindenkori tanító saját használatára szőlő-gyümölcs ültetvényt telepíthetett, konyhakerti és szántóföldi növényt termelhetett. A gyakorlókertet, és az előírás szerint létesített faiskolát a tanulók gondozták.

Az iskola vízellátását évtizedeken át az iskola előtti udvarrészen kiásott kerekes kút biztosította. Az osztályterem szerény berendezését – a tanyai iskolák hagyományos berendezéséhez hasonlóan – a terem hosszanti oldalán elhelyezett 2,10 méter hosszú (asztal és ülő részekkel egybe épített) tintatartós, ferde írólapú, 4 személyes fapadok, a 3 lábon állt, egyik felén négyzetrácsos, a másik felén vonalas fekete tábla alkotta. A berendezést a szintén lábakon álló 100 fagolyós „számológép”, a katedrán elhelyezett tanítói asztal, szék, szekrény, és falifogasok egészítette ki. A falakat Magyarország címere, kereszt, földrajzi térkép, olykor a tanító és a tanítványok által készített rajzos szemléltető képek díszítették. 

Télen a tantermet egy magas, henger alakú, szénnel és fával fűtött öntöttvas kályha melegítette. Díszes lábai, ajtói igényes öntőmester munkáját dicsérték. A tanterem világításhoz szükség esetén petróleumlámpákat vagy gázlámpákat használtak. 

Az 1912/1913. tanévben, a Feketeerdői iskola első tanítási évében 55 fiút, 62 leányt írattak be. A 117 mindennapos tanuló mellett az ismétlő iskola V-VI osztályában 13 fiú és 14 leány tanult. Közülük 87 római katolikus, 20 református, 2 tanuló ágostai hitvallású volt. A gyermekeket Lendvay Mihály tanító úr tanította, aki az iskola első tanítója volt.