A 79 éve elhurcolt zsidókra emlékeztek Baján – galériával

Zalavári László, az Ady Endre Városi Könyvtár igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Felidézte a hetvenkilenc évvel ezelőtt történt borzalmakat. Mint mondta, 1944. május 28-án Bajáról hurcolták el az itt összegyűjtött zsidóság nagyobb részét. Ez volt a második részlet: előzőleg áprilisban már mintegy 150, főként a hitközséghez tartozó értelmiségit elvittek. Emlékezett arra, hogy abban az időben Baján mintegy nyolcezer izraelita fordult meg, akiket a zsidónegyedben vagy a város egyéb épületeiben helyeztek el: őket több részletben hurcolták el, még a néhány kivételezett családot sem kímélve. A borzalmakat alig négyszázan élték túl, páran visszatértek, de a legtöbben inkább elhagyták közülük az országot, adományaikból létrehozták a zsinagóga kertjében az emlékcsarnokot, több mint ezer névvel.

A holokauszt megrázó eseményeit a BSzC Türr István Technikumának fiataljai is felidézték emlékműsorukkal. A diákokat Feketéné Nagy Ibolya tanár készítette fel.

Friedmann Tamás beszédében hangsúlyozta: a Baja környéki zsidóság elhurcolása 1944 májusában, pünkösdkor befejeződött, Auschwitzba és egyéb gyűjtőtáborokba vitték, ahol végül elpusztították őket. Hangsúlyozta, hogy a mai napig nincs megfelelő módon prezentálva a zsidók története, a szégyenletes, borzasztó esemény az általános és középiskolai oktatásban.

Az áldozatok előtt kegyelettel fejet hajtottak az emlékezők.

– fogalmazott Friedmann Tamás. A múltra nem az önkínzásért szükséges emlékezni, még kevésbé a bosszú kedvéért, hanem azért, hogy többé ilyen borzasztó esemény ne történhessen meg – hangzott el az eseményen.

Finali Gábor a budapesti, Hunyadi téri zsinagóga rabbija beszélt arról, hogy bár jelenleg a 79 évvel ezelőtt történt eseményekre emlékeznek, de a történet már előbb indult, csak 1944-ben kulminálódott ezen a vidéken. Kiemelte: talán a magyar zsidóság sorsa attól volt a legtragikusabb, hogy a már megvert német hadsereg, a megvert magyar rendszer, a bukására felkészülő diktatúra utolsó mozdulatával rántotta le a halálba a magyar zsidó közösséget. A magyar zsidó közösség azt hitte, hogy meg fog menekülni.

– Ez a folyamat nem itt kezdődött el, a fajelmélet mind készen volt öven-hatvan évvel ezelőtt, fiókokban, sötét tervekben. Zárt körök suttogott reményeként. Az első világháború borzalmai kellettek, hogy az a szellem kiszabaduljon a palackból. Kicsiben a kongóiakon lett kipróbálva. A demokratizálási folyamtok árnyoldala, amit a gyarmati területeken követtek el a németek, a belgák, a franciál, az olaszok, és ezek a népirtások, koncentrációs táborok, kegyetlenkedések, felsőbbrendűségi komplexusokból való cselekedetek, mind megelőlegezték és megteremtették a szellemi és technikai-gondolati hátterét annak, ami beszakadt Európába az első világháború után – fogalmazott Finali Gábor.

Az emlékezők koszorúkat és köveket helyeztek el a csarnok falainál sorakozó névtábláknál. Végül Finali Gábor rabbi kaddist mondott az elhunytakért.