2023.04.14. 19:48
Izraeli vendégjátékkal kezdődött a 10. Színházi Olimpia Kecskeméten
Egy titkárnő, miután mindenki hazament, egyedül marad az irodában. Magányában régi filmes magazinok segítségével az álmok világába menekül, ahol ünnepelt filmcsillagként rátalál a szerelem. A romantikus történet a képzelet és a valóság összeolvadásával hamarosan Hitchcock-i rémálommá változik, majd mégis pozitív kicsengéssel zárul azt üzenve, hogy ne adjuk fel az álmainkat. Yael Rasooly izraeli származású előadóművész sodró erejű, művészeti ágakat ötvöző egyszemélyes Paper cut című előadása jelentette a 10. Színházi Olimpia kecskeméti nyitányát a Ciróka Bábszínházban csütörtök este. Az előadás után a művész interjút adott hírportálunknak.
Yael Rasoolyt szinte véletlenül találta meg a bábtechnika
Fotó: Horváth Péter
Yael Rasooly Izraelben született színésznő, rendező, énekes és bábművész klasszikus énekesnek készült, majd Londonban színháztervezői tanulmányokat folytatott. 2006 óta független színházi alkotásokat készít. Egyedülálló színházi nyelve a színház, a bábszínház, a vizuális művészet és a zene különböző formáit ötvözi. A Paper cut című produkcióban legalább akkora szerepe van a papírfiguráknak, mint az ő játékának.
A művésznő a baon.hu-nak elmondta, hogy a Paper cut című előadást 2009-10-ben hozta létre. Az előadást olyan rendezők ihlették, mint Alfred Hitchcock és Woody Allen, de a legnagyobb inspirációt a ‘40-es, ‘50-es évek fekete-fehér mozijai jelentették. Emellett megjelennek benne a mozi aranykorának zenéi is. Az előadás tulajdonképpen egy hommage: az érdekelte, hogy a miként tudja a mozi sajátos nyelvét egyszerűbb eszközökkel színházi környezetbe adaptálni. Magánéleti hatások is formálták az előadást: egy szakítást követően alkotta meg a Paper cut-ot, művészi alkotássá szublimálva akkori érzéseit. Benne vannak a kihívásai, miként találhatja meg magát egy szakítás után, kijőve a fájdalmas tapasztalatból.
Yael Rasoolyt szinte véletlenül találta meg a bábtechnika.
– Egy nagy színpadi show-t szerettem volna csinálni, sok szereplővel. De még csak akkor fejeztem be az iskolát, 26 éves voltam és nem volt pénzem és helyem, ahol a színészek próbáljanak. Így nem tudtam fizetni a őket, ezért módosítottam a terveimet. Elkezdtem fekete-fehér könyveket gyűjteni, amikből kivágtam a képeket, melyekkel játszottam. Ezt modellnek szántam a végső előadáshoz, de végül a modell maga lett az előadás. Otthon készült produkcióról van szó, a nappaliban és a konyhában, és a két helyiség között formálódott a darab – mondta az előadóművész, hozzátéve: a művészek számára gyakran a korlátozott lehetőségek jelentik a legnagyobb lehetőséget, hiszen kreativitásukra támaszkodva kell meghaladniuk az anyagi lehetőségek jelentette korlátokat.
A szcénában világhírű előadó már 35 országban játszotta ezt az előadást, Európán kívül egyebek mellett az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában, Indiában és Thaiföldön is. A 13 év alatt számtalan fellépése volt a Paper cuttal, de pontosan nem tudja mennyi, mert 500 után nem számolta tovább.
Az angol nyelvű darab zeneileg és vizuálisan is rendkívül erős produkció, ezért aki nem beszél angolul, az is tudja követni az előadást, a nyelv nem okoz problémát a megértésben.
A Paper cutot a legrangosabb szakmai fesziválok díjazták: megkapta az UNIMA kitüntető oklevelét, az Egyszemélyes Előadások Nemzetközi Fesztiváljának Nagydíját Lengyelországban, a Fringe Fesztivál Nagydíját New-Yorkban. Amikor először volt Magyarországon, Pécsett a Nemzetközi Felnőttbábfesztiválon A legjobb művészi koncepció és megvalósítás díját ítélték neki.
Yael Rasooly hangsúlyozta: az előadás üzenete, hogy soha ne add fel az álmaidat, érzéseidet és a szerelmedet.
– Az én álmom az volt, hogy előadóművésszé és rendezővé váljak. Több hang is azt sugallta, hogy ez egy nehéz út és csak nagyon kevés embernek sikerül. Inkább tanulj valami mást, amiből meg tudsz élni, például legyél orvos. Azzal, hogy akkor ezt az előadást megcsináltam, nemet mondtam a megalkuvásra és a szívem szerint éltem – mondta az előadó, aki előadásait maga rendezi és fejleszti, de néhány hetente vagy havonta összehív pár embert és visszajelzést kér az eredményről.
Véleménye szerint nagyon kockázatos – különösen egyszemélyes – színházat csinálni, mert soha nem lehet előre tudni a közönség reakcióját.
– Kitett vagy a színpadon és nem tudhatod, hogy aznap este szeretnek vagy elutasítanak.
Viszonylag hosszú karrier áll mögöttem, és már mindenféle előadásom volt. Millió oka lehet, hogy valami éppen miért nem működik a színpadon. De ilyenkor mindig emlékeztetni kell magam, hogy ez nem személyes a közönség részéről, hiszen a munkámat végzem a színpadon és csak bizonyos érzelmek közvetítő csatornája vagyok a közönség felé, amihez kapcsolódni tudnak, vagy éppen nem – vallja az előadóművész.
A Paper cut számára több, mint egy előadás: horgony, ami az élethez köti.
– Mindig játszani kell.
Akkor is, amikor jó kedved van, vagy amikor depressziós, esetleg beteg vagy, vagy éppen meghalt valakid. A darab mindig ott volt nekem, még a legnehezebb időkben is, amikor arra szolgált bizonyságul, hogy hé, még élek és minden színemben ragyognom kell. És tanúja lehetek annak, hogy az emberek bejönnek az előadásra és valami másként távoznak utána – mondta a bábművész.
A 10. Színházi Olimpia keretében az elkövetkező hetekben számos izgalmas előadást tekinthet meg a közönség a Cirókában és a Kecskeméti Nemzeti Színházban.
