Bemutatták a Bunyevác irodalom gyöngyszemei című könyvsorozat első köteteit Baján – galériával

A Bunyevác Kulturális Intézet igazgatója, a könyvek sorozatszerkesztője elmondta, hogy a kötetek magyar és eredeti nyelven foglalják össze a bunyevác irodalom válogatott alkotásait. Ikotity István kiemelte, céljuk az, hogy hozzáférhető legyen a bunyevác kultúra. A rendezvényen egy ábrán bemutatta Baja népességének alakulását az elmúlt közel 200 év alatt: 1715-ben a bajaiak több mint kilencven százaléka vallotta magát szláv eredetűnek bunyevácnak, sokácnak vagy szerbnek. 

Majd összehasonlította az adatokat az 1920-as felméréssel, mely szerint már a lakosok tíz százaléka volt csak bunyevác, míg a magyar népesség már több mint háromnegyede volt a lakosoknak. Kifejtette, hogy nem arról van szó, hogy minden bunyevác magyarrá vált volna vagy elköltözött, hanem arról, hogy 1715-ben a város népessége még alacsony volt, a legelső betelepülők a török kiűzése után a bunyevácok voltak. Utána jöttek németek, magyarok, és így jött létre a torzulás. Ennek ellenére is a nagyobb arány az asszimiláció, a beolvadás miatt volt. Nehéz időszak volt az első világháború, és Trianon után nem akartak kitűnni az emberek azzal, hogy esetleg nem magyarnak vallják magukat. Továbbá részletezte, hogy a bajaiak nagy része bunyevác gyökerekkel rendelkezik, amire igazán büszke lehet a város.

Lehet, hogy még a családnév is őrzi, csak magyarosítva, hogy a gyökerek oda nyúlnak vissza – fogalmazott Ikotity István. Szerinte egyedi dologról van szó és a bajaiak örülhetnének annak, hogy a bunyevácok itt, Baján az alapító népcsoportok között voltak, akik létrehoztak valamit. Nemcsak élték a mindennapjaikat, hanem ezek az emberek alkottak is. Volt egy olyan kultúrájuk, amit a mai környezetben nagyon nehéz megfogalmazni. Abban az időben a kultúra mást jelentett. A mesék, a költészet, a gyerekdalok, amiket továbbadtak, szerves része volt a bunyevácok kultúrájának.

A szerkesztő felhívta a figyelmet arra, hogy a könyvek megjelenésével már nemcsak egy régi levéltárban, folyóiratban vagy könyvtárak alagsorában lehet megtalálni a korábbi szerzeményeket, hanem hozzáférhetővé vált a bunyevác kultúra. Amikor elkészítették a könyveket, a szerkesztő mellett mindegyik mű megjelenését társszerkesztő is segítette. Az első kötetnél, Antunovich püspök történeti munkájánál Falusi Norbert történész volt a társszerző. 

A mély őszinteséggel és nyíltsággal fogalmazott mű betekintést enged a 19. század gondolat- és érzésvilágába. A Bunyevác népmesék kötetnél Magyar Zoltán mesekutató segítette a szerkesztő munkáját mint társszerkesztő. A bunyevác népköltészet színes és gazdag örökségéből válogatták a kötetet. A gyűjtemény egyedisége, hogy mostanáig Magyarországon nem jelent meg bunyevác népköltészetet ismertető könyv. A kétnyelvű kiadvány jellegzetessége, hogy egymás mellett olvasható az eredeti szöveg és a magyar műfordítás. A Bunyevác népköltészet és a Bunyevác színművek kötetek megírásánál közreműködött társzerkesztőként egy szabadkai fiatalember, Nikola Perušić.

Ikotity István a könyvbemutató során elmondta, hogy rendkívül fontosnak tartja, hogy a bunyevácok eredete kapcsán az intézet nem akar vitát generálni, mindannyiszor, amikor a Bunyevác Kulturális Intézet megnyilatkozik, arra törekednek, hogy közös pontokat találjanak, ami éppen a bunyevác kultúra, az örökség.

Ez mindig a nagy kérdés – fogalmazott Ikotity István. Hozzátette, azt látják, amikor a történészek bebizonyítják, hogy a bunyevácok a katolikus szerbek, a horvátok bebizonyítják, hogy azok horvátok egyik ága. A Bunyevác Kulturális Intézet ebben nem szeretne igazságot tenni, mert nem lehet, képtelenség.