Öveges László fotóiból nyílt kiállítás szülővárosában – galériával

Öveges László 1957-ben született Kiskunfélegyházán. Szülővárosában töltötte általános és középiskolai éveit. Ezt követően a BME Építészmérnöki karán 1980-ban szerzett diplomát. Családjával Kecskeméten él, saját építészirodát vezet, számos jelentős épület tervezője. 1985 és 1990 között és 2009-től napjainkig Kecskemét főépítésze. Barátjával és alkotótársával Király László Györggyel 2004-ben alapították meg a Király és Öveges Fotókört, innen számítható tudatos fotográfiai munkássága. 2007-ben nyert felvételt a Magyar Fotóművészek Szövetségébe. Festői hatású képein a Balaton, fák, tárgyak, fények, gondolatok kapcsolódását, viszonyát ábrázolja.

– fogalmazott Abonyi Szilvia. 

Ezt követően Kis-Czakó Imre, a Wesel Hugó Fotókör vezetője ajánlotta a közönség figyelmébe a kiállítást. Elmondta, a tárlaton az épületfotók mellett a „Módosult tárgyak” és a „Part” sorozatából is láthatnak alkotásokat az érdeklődők.

A módosult tárgyak a szerző igazi fotós szeméről, fotográfiai látásáról tanúskodnak. Nemcsak egyszerű fotók ezek, amelyek dokumentarista módon hűen másolják a valóságot, hanem komoly művészeti alkotások. A művész játékosságát, a művészeti tevékenység alkotóörömét sejthetjük a képek létrejötte mögött. Az alkotásokon látható tárgyak plusz jelentést kapnak, raklapok válnak nagyvárosok felhőkarcolóivá, lámpa válik teliholddá, vagy a víz játékának köszönhetően „elektronmikroszkópos felvételt” láthatunk egy neuronról. A Part sorozat talányos szikláin egyszerre van jelen a statikusság és a szelíd dinamizmus a hullámzás képében. Az egyes képek, mint mozaikok egy nagy egész részei.

– Az alkotó megmutatja nekünk a természetben található építészet egyéb formáit is. Megjelennek a kiállított képeken olyan nagy építőmesterek is, mint a növények. Közülük is a fák, amelyek a nap fényéből szintetizálják törzseiket, lombjukat. A minimálisra redukált képi elemek, a színek hiánya, ugyanakkor a fekete-fehér tónusok gazdagsága a néző figyelmének megragadására szolgálnak – hangsúlyozta fotókör vezetője. Hozzátette, a természet architektúrájától, az azokat felhasználó emberek építőmunkájáig, vagyis az építészetig, a kiállított képek közül az épületeket ábrázoló alkotásokig jutunk.

A fotográfia művészete azonban jóval fiatalabb ennél. Az alig több, mint 180 éves fotó fiatalsága ellenére az egyik legbefolyásosabb és mindennapjainkban leggyakrabban feltűnő jelenséggé vált. Fiatal és idős találkozásából bölcs dolgok születhetnek. A fiatal továbbadja a bölcs tapasztalatait. Ki a közvetítő? Jelen esetben az alkotó, Öveges László, aki az építészet által sugallt bölcsességet fotográfiáin a néző elé tárja – fogalmazta meg Kis-Czakó Imre.

A megnyitó gondolatok után Öveges László mondott köszönetet a kiállítás szervezőinek és a megjelent vendégeknek. Mint mondta, nagy öröm számára ez a tárlat, mert azt bizonyítja, hogy nem felejtették el szülővárosában. Beszélt arról is, hogy nem a fényképezőgép, nem az eszköz a lényeg, hanem a látásmód, a kifejezésmód. 

– Teljesen mindegy, hogy szóban, verseben, zenében, vagy a képvilágban szólítjuk meg a nézőt. Az én világomban a fotográfia és a festészet összetartozik, kéz a kézben jár. Úgy, mint a látszat és a valóság. A látható dolgokat szeretném szűrni, újra gondolni, új rendszerbe foglalni és megmutatni – összegezte művészetét Öveges László.