2023.03.11. 19:29
Miről kapta a nevét a Műkert városrész?
Műkertváros Kecskemét egyik legrégebbi városrésze. Honnan kapta a nevét? Ki volt Bakule Márton? Miért található annyi fafajtát idéző utcanév a Műkertben? Ha a városrész múltját kutatjuk, mindenre választ kapunk.
Múltidézésünket a Műkert városrész történetével folytatjuk. Forrásként a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunkat vettük alapul, melynek forrásanyaga a Levéltári Füzetek 9. fejezetéből, Juhász István írása volt. A régi képeslapok Sebestyén Imre képeslapgyűjtő hagyatékából származnak.
Kecskemét város tanácsa 1856. július 28-án tartott ülésén – Hajagos Illés polgármester elnöklete alatt – megvitatta az akkor még túlnyomórészt felekezeti kezelésű népiskolai oktatás hathatós segítésének kérdését. Mivel a város életében a XIX. század közepén a mezőgazdasági termelés játszotta a meghatározó szerepet, ezért a tanács szerette volna elérni, hogy a gyerekek a szőlő- és a gyümölcstermelés területén hasznos gyakorlati oktatásban részesüljenek. Mindezt egy kertészeti telep létrehozásával képzelték el. Ennek helyét pedig a szegedi vasút és a Csongrádi út közötti, úgynevezett nyomási földeken jelölték ki 23 katasztrális hold területen. A kertészet szakszerű megvalósítására a morvai származású Bakule Márton főkertészt hívták meg.
Bakule vezetésével a kertépítés munkáit 1857-ben kezdték meg. A hepehupás, buckás terület egyengetésére, felásására még 1856 decemberében árlejtési hirdetményt tettek közzé, a jelentkező vállalkozók azonban a várttól kétszer többért végezték volna el a munkát. Így végül a város Bakule ajánlatát fogadta el, mely szintén magasabb volt, de közel sem annyira, mint a versenytársaké.
A szerződés szerint a területet a következőképpen osztották fel: egy holdat saját felhasználásra kapott meg a főkertész, egy hold jutott saját házhelyének, egy-egy hold konyhakertészetnek, díszkertészetnek, két hold csemegeszőlészetnek, gyümölcsösnek, két hold a városban alig ismert vadgesztenyének, hársnak, juharnak és egyéb fajtáknak. Négy-öt hold jutott oltványtelep létesítésére. Végül három-négy holdat javasoltak epreskertnek, amellyel a város egy selyemhernyó-tenyésztés alapját szerette volna megvetni.
A szerződés azt is tartalmazta, hogy a későbbiekben, mely fafajokból kötelesek a város lakosainak ingyenes adni.
Bakule Márton fizetése évi ezer forint volt, ezért cserébe kötelessége volt hetente kétszer elméleti és gyakorlati oktatást tartani. Az oktatás felölelte a díszkertészetet, az erdei és a gyümölcsfák nevelését, ápolását, a méhészetet és a selyemhernyó-tenyésztést is.
A kertészeti telep kialakítása három évig tartott, mellyel párhuzamosan a szükséges utak, lakások, kutak, istállók is megépültek. Kivétel volt ez alól saját háza, mely tizenöt évet váratott magára. Bakule családjával 1872-ben költözhetett be a szép környezetben felépített lakásba. Sajnos csak rövid ideig örülhettek ennek: 1873 augusztusában Bakule a városban tomboló kolera áldozatául esett feleségével együtt.
A város folyamatosan ellenőrizte, hogy a Műkert beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, elvárásokat. Egy 1870-es jelentés azt állapította meg, hogy ezeket a célokat nem sikerült elérnie. Így Bakule halála után sokkal nagyobb igényeket támasztottak az új műkertésszel szemben. A többi között előírták, hogy a kertészet minden ágában felkészült legyen, ezt oklevéllel igazolja. A 23 jelentkező közül Búza Kiss Lajos kecskeméti fiatalembert választották meg 1873 novemberében.
Az 1870-es évek végén már felvetődött a Műkert népkertté való átalakítása. Jóny Gusztáv városi erdész tervet is készített hozzá. Ez tartalmazott egy lövöldét, mely tánchelyiségül is szolgált volna, emellett halastavat, fürdőházat, tekézőpavilont, jégvermet kilátóval és egy vízemelő művet. A város 1882 januárjában azonban egy sokkal reálisabb programot jelölt meg. Eszerint 1883-ban a kertnek a város felőli részét a gyümölcsfák megkímélésével parkosítani kell. A kertészlaktól délnyugatra egy 60-70 négyszögölnyi alapterületű fedett színt kell építeni a közönségnek, és építeni kell egy tekepályát is.
A parkosítást még 1882-ben elvégezték. Egy évvel később megépült a díszes táncpavilon, melynek tervét Beretvás Sándor városi főmérnök készítette el. A táncpavilont pedig kávéház, konyhaüzem, cukrászda és fedett kuglizó tette még népszerűbbé. A városban élők a Műkertet népkertté alakításáig nem is igazán érezték magukénak. Utána minden megváltozott: özönlött a fiatalság, minden nevesebb nyári mulatságnak a Műkert adott otthont.
A népkertben állt hosszú időn át Katona József második szobra, melyet Tomori Anasztáz mérnök, a magyar tudományos és művészeti élet mecénása, Arany János nagykőrösi tanártársa készíttetett Czélkúti Zülich Rudolf szobrásszal. Először Budapesten, az egykori Nemzeti Színháznál helyezték el a szobrot, de onnan eltávolították. 1881-ben került Kecskemétre a mecénás ajándékaként. Érdekesség, hogy később a Műkertből a színház melletti parkba, végül pedig a Katona-gimnáziumhoz került.
A Műkert gyümölcskertészetét 1894-ben szüntették meg, az egészet díszkertté alakították át. A századfordulóra a Vasútkert és a Gyenes-kert mellett Műkert kínált lehetőséget kikapcsolódásra, szórakozásra a kecskemétieknek. Nem sokkal később felépült a Művésztelep is, mely országszerte elismert lett.
