Harminc éve tart Kósa István lelkipásztori szolgálata

Élő hitű keresztyén halasi családban nőtt fel Kósa István református lelkész, az anyai (Tegzes) ágon 14 generáción át, 1620-ig megy vissza a családfa, apai ágon (Kósa) pedig Erdélyben 27 lelkész tagja volt a rokonságnak. A református ősök mai utóda három évtizede kezdte szolgálatát a majsai kistérségben. A lelkipásztorsága alatt felújították a szanki templomot, imaház épült Jászszentlászlón, Móricgáton is korszerűsítették a templomot, aminek tőszomszédságban vendégházat avattak, Kiskunmajsán pedig új református templomot építettek. Közéleti szerepet is vállalt Szankon, ahol 5 évig szerkesztője volt a Szanki Kisbíró című havilapnak.

Szankon múlt év őszén hálaadással ünnepelték a 30 évnyi szolgálatot és vetített képekkel is felidézték a gyülekezet emlékezetes pillanatait: a hittanórákat, a táborokat, a kirándulásokat és az építkezéseket. „Nehéz lesz ilyen elődök után szolgálni, vagy bizonyos szempontból könnyű is. 

– Vallásos családban nevelkedtem, természetes volt otthon a keresztyén, konzervatív értékrend. Templomba jártunk minden vasárnap, otthon énekelgettük a lelki énekeket, de még elalvás előtt is gyakran énekeltük kinek-kinek a kedvencét – mesélt gyermekkoráról a 61 éves lelkipásztor, akinek életében meghatározó szerepet töltött be Nagy István halasi református lelkész, aki 20 évig volt a lelki atyja és neki is köszönhető, hogy ezt a szolgálatot választotta.

Habár egy ideig nem ez volt a kitűzött cél, hiszen építőanyagipari szakközépiskolába járt Budapesten, majd egy évig, mint „térmester” dolgozott Pilisvörösváron. A következő évben már az Ybl Miklós Építőipari Főiskola hallgatója volt. Az ottani felsőfokú tanulmányai mindössze egy évig tartottak, mert otthagyta a főiskolát.

– Akkor jött a megtérésem, nem érdekelt már az építőipari pálya és beadtam a jelentkezésemet a teológiára. Az adott kor gyakorlata szerint előtte elvittek katonának, ami 539 napot jelentett Lentiben, szerencsére mi túléltük ezeket a nehéz időszakokat és barátságokban és hitben is erősödtünk – idézte a múltat Kósa István, aki 1985-ben kezdte meg teológiai tanulmányait.

Lelkipásztori szolgálata Solton kezdődött segédlelkészként, majd onnan került Szankra, de mint fogalmazott: „egyáltalán nem gondoltam, hogy 30 évig itt maradok.”

– mondta Kósa István.

– Természetesen voltak nehéz időszakok és nem mindig nézett ki olyan fényesen a jövő, de nagyon sok segítséget is kaptam a gyülekezeteink vezetőitől és tagjaitól, és külső támogatóktól is. És hála Istennek bizonyos dolgok sikerültek és vannak olyanok, amikben még reménykedhetünk. 2004 és 2014 között 10 évig foglalkoztam a szórványgyülekezetek témakörével. Hiszem, hogy a kis szórványgyülekezetek nem csak gondot jelenthetnek a nagy egyháznak, hanem sok erőnek, örömnek és áldásnak a forrásai is lehetnek. Nálunk, talán Móricgáton a legjobb a helyzet, ott hat-nyolcszoros kisebbségben vagyunk, Szankon már tízszeres a különbség, Jászszentlászlón huszonötször annyi a katolikus, mint a református, Majsán pedig a tízezer katolikus mellett háromszáz fő a református. A Bibliában is benne van, hűnek kell lenni a kevésen is. Ha azt veszem, hogy 30 kilométeres körzetben van 500-600 református lélek, akkor az tennivalónak bőven elég – vélekedett Kósa István.

– Kiskunmajsán a templom mellett szálláshelyeket is kialakítottunk, így akkor tudunk táborozni, amikor csak akarunk, a saját helyünkön, ahol a gyerekek jól érezhetik magukat. Móricgáton tavaly készült el a táborhelyünk és már ott is volt négy vendégcsoportunk – sorolta a lelkész.

– Természetesen jól estek ezek az elismerések, amiért köszönet mindazoknak, akik segítették a munkámat, és hálás vagyok mindezekért az elődeimnek is. Különösen Dobos Károlynak, a móricgáti templomépítőnek, aki 30 évvel azután, hogy elment innen, túl a 90. életéven, nagyon sokszor jött és segített, támogatott minket. Kiskunmajsán Négyesi Lajos volt az, aki templomépítéssel kapcsolatban sok mindent előkészített.  Hogy tőlem mit örökölhet majd az utódom? Igazából még nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel, mert hála Istennek még van bennem energia és akad tennivaló is bőséggel. Jól érzem itt magam ebben a közösségben, ebben a feladatkörben – mondta el Kósa István.