Egy dunavecsei nevelőszülő pár tizenhárom gyermeket nevelt fel az elmúlt tizenkét évben

Horváth Gáborné Paula tizennégy éve nevelőszülő, ez idő alatt tizenhárom gyermek cseperedett fel dunavecsei otthonában. Elsőként hármasikrek kerültek hozzá, akiket férje, Gábor segítségével nevelt fel. 

– Férjem és magam is nagy családban nőttünk fel. Miután kirepültek a gyermekeink, mondhatni kiüresedett a házunk, a családi fészek. Ekkor határoztuk el, hogy nevelőszülők leszünk. Elsőként három testvér került hozzánk, nyáron pedig egy kisbabával gyarapodott a családunk. Tizenhárom gyermek nevelkedett fel nálunk az elmúlt tizenkét esztendőben, közülük három örökbefogadó szülőkhöz került, hárman pedig vissza a vér szerinti szüleikhez – emlékezett vissza Horváth Gáborné Paula. 

A dunavecsei házaspárnál jelenleg öt gyermek él sajátjukkal együtt, a legfiatalabb négy, a legidősebb tizenhét esztendős. 

Attól a pillanattól, hogy hozzánk kerülnek, úgy bánunk velük, vigyázunk rájuk, mintha a sajátjaink lennének. A férjem képviseli az apamintát, én pedig az anyaszerepet töltöm be. A gyerekek beilleszkedése általában zökkenőmentes, mivel az itt élő társaik is szeretettel fogadják őket. A hozzánk került csemetékre gyermekeink is ugyanúgy tekintenek, mintha édestestvéreik volnának – fogalmazott Horváth Gáborné Paula. 

A gyermekek természetesnek veszik, hogy Paulát anyának, férjét pedig apánk szólítják. A már kirepült fiatalok is rendszeresen visszajárnak, hogy újra megtapasztalhassák a családi fészek melegét. 

– Napjaink ugyanúgy telnek, mint egy átlagos családban. Ebéd után hazahozom őket az iskolából, együtt megcsináljuk a házi feladatot, mire azzal kész vagyunk, érkeznek az óvodások. A délután hátralévő részében a játéké és a beszélgetésé a főszerep, de természetesen a gyermekek kiveszik részüket a közös munkából is. Ki miben ügyesebb, annak megfelelően segít a főzésben, a takarításban, és a nagyobbak számára is természetes, hogy odafigyelnek a kisebbekre – magyarázta a nevelőszülő. 

– Nevelőszülőként a feladatom igen sokrétű, anya és barát is vagyok egy személyben. Szeretetet adok, gondoskodom, példát mutatok és fegyelmezek egyszerre. A legfájdalmasabb része a nevelőszülőségnek az, mikor elválnak útjaink, mivel nagyon nehéz elengedni azokat, akik a szemünk láttára cseperedtek fel. Ugyanakkor vigaszt jelent, és örömmel tölt el, hogy nem hiábavaló, amit csinálok, mert az itt töltött idő alatt olyan útravalót kaptak, ami példát, mintát ad számukra egy boldog élethez – fogalmazott Horváth Gáborné Paula. 

Ottjártunkkor a karácsony előtti készülődés izgalma már eluralkodott a gyermekeken, néhányan önfeledten legóztak, míg a nagyobbak a konyhában segédkeztek. Megtudtuk, alig várják az óvodai és az iskolai szünet kezdetét, hogy belekezdjenek a sütemények elkészítésébe, amiből mindenki kiveszi a részét. A legnépszerűbb közülük a mézeskalács, gyúrják, szaggatják és díszítik a tésztát. Nem egyszerű különböző ízlés szerint főzni, azért a szenteste klasszikus ételei kerülnek majd terítékre. 

– A meglepetés sem marad el, mindenki a kívánságának megfelelő ajándékot kap. A Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató jóvoltából a karácsonyfa alá is kerül valami személyre szabott meglepetéscsomag – tette hozzá Horváth Gáborné Paula.