A lényeg változatlan

Címkék#ünnep #Isten #karácsony #Jézus Krisztus

Napjainkban szinte semmi másról nem hallunk, mint a megemelkedett élelmiszerárakról, a negyedszázada nem tapasztalt inflációról, a szomszédunkban zajló háborúról és annak ilyen-olyan hatásairól, meg persze az energiával összefüggésben felmerülő kérdésekről. Most mindenki kevesebb gázt és villanyt próbál használni, de ettől eltekintve is ott spórolunk, ahol csak tudunk.

Jánosi Ferenc

A cikk szerzője: Jánosi Ferenc, okleveles teológus telkész, addiktológiai konzultáns

Az alapvető élelmiszerekért sorba kell állni, ha egyáltalán van értelme – októberben alig lehetett árstoppos tejet kapni, de néha a cukor, olaj beszerzése is körülményes. Ilyen körülmények között készülünk az ünnepekre, benne a karácsonyra, amikor Jézus Krisztus születésére emlékezik a világ.

Nem finom!?

Gyermekkoromból felsejlik egy emlék. A karácsonyt a nagymamámnál töltöttem, ahol nagyon szerettem volna enni a szaloncukorból, de nagyi csak azt mondogatta: nem finom. El sem tudtam képzelni, hogy lehet az a szépen becsomagolt csodadolog „nem finom”. Nem bírtam erőt venni magamon, ezért amikor a nagyi nem látott, levarázsoltam egy pár darabot a fáról. Kibontottam, beleharaptam, és tényleg nem volt finom, sőt majdnem kitört a fogam is. A nagymamám ugyanis „elfelejtette” megmondani, hogy azért nem finom, mert azok a szaloncukrok több mint öt éve teljesítik karácsonyi kötelességüket.

A karácsonyi történet és annak szereplői is ugyanolyan kellékekké válhatnak, mint a megkeményedett szaloncukor. Hozzátartoznak az ünnephez, de mivel újra és újra előkerülnek, egy idő után élvezhetetlenné, unalmassá válnak – üres kellékek tartalom nélkül.

Az idei karácsonykor sok minden felértékelődik, ami eddig természetes volt. Lehet, hogy kevesebb ajándék lesz a fa alatt, lehet, hogy kevesebb lesz az étel és a sütemény is. Az is lehet, hogy nem tudunk mindegyik rokonunkhoz eljutni, mert nem engedhetjük meg magunknak az útiköltséget és az extra ajándékokat. Ezek a körülmények mind-mind meghatározzák az ünnepi készülésünket, de nem szükséges, hogy tönkre is tegyék az örömünket, hiszen a karácsony több mint csupán a finom étel, a széppen becsomagolt ajándékok, és több mint egy családi ünnep. A karácsony lényege az emlékezés. Megemlékezünk arról, hogy Isten elküldte Jézust ebbe a világba, aki gyermekként érkezett közénk.

Amikor semmi sem ideális

Jézus születésekor sem voltak ideálisak a körülmények sem Izrael területén, sem a Római Birodalomban. Mégis, a Szentírás arról tudósít, hogy „eljött az időnek teljessége”, vagyis mai szóhasználattal élve azt mondhatnánk: elérkezett az idő, annak az ideje, hogy Isten beavatkozzon az ember mindennapjaiba, ami az örök életére is hatással lesz.
Pál apostol úgy mutatja be Jézust, mint aki gazdag volt és mégis szegénnyé lett értünk, és aki az ő szegénysége által meggazdagít bennünket.

Jézus úgy lett szegénnyé, hogy a leggazdagabb helyről, a Mennyből jött közénk, felcserélve az Isten dicsőséges jelenlétét egy istálló nyomorúságával.

Jézus megszületéséhez szükség volt egy népre, a zsidó népre, akiket annyiszor próbáltak már eltűntetni a föld felszínéről. Isten azonban – ígéretéhez híven – gondoskodott egy maradékról, akik túlélték a megaláztatásokat, a fogságba hurcolásokat, és akik visszatérhettek őseik földjére. Azért történt így, mert közöttük kellett megszületnie a Messiásnak. Az isteni kegyelemről tanúskodik Jézus családfája is. Sok kudarc, csalás, gyilkosság, szerencsétlenség húzódik a felsorolt nevek mögött, de éppen ez jelzi, hogy a megváltásra szükségünk volt. Nincs egyetlen igaz ember sem a földön – Jézus családfájában sem volt!

Már a bűnesetnél olvassuk az ígéretet: „Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod.” (1Móz 3,15) Az ígéretnek Betlehemben kellett valóra válnia, mert így írta meg a próféta: „Te pedig, efrátai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen. Származása visszanyúlik a hajdankorba, a távoli múltba.” (Mik 5,1) Ennek beteljesedéséhez azonban egy külső kényszerítő erőre is szükség volt. Ez volt Augustus, a császár, akinek parancsa miatt Józsefék kénytelenek voltak Betlehembe utazni.

Mindezeken túl egy befogadó családra is szükség volt. Jól tudjuk, hogy ez is nehézségekbe ütközött, mert az igaz József el akarta bocsátani jegyesét, amikor megtudta, hogy az várandós – a Szentlélektől.

Igaz, hogy angyali közbeavatkozásra is szükség volt, de József végül vállalta Máriát és Jézust.

A születés körülményei sem voltak ideálisak. Amikor Józsefék megérkeztek Betlehembe, a város tele volt. Sehol nem tudtak szállást biztosítani, így jobb híján az istálló maradt. Nem gondolom, hogy bárki boldog lenne, ha megtudná: egy istállóban, állatok között kell megszülnie első gyermekét. De nem volt választás, meg kórház, orvosi személyzet, pelenkacsomag, babakrémek sem. Csak az isteni ígéret volt: „ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből”, és ennyi elégnek bizonyult.‬‬

Ne félj, Isten szeret!

Nem akarom az idei karácsonyt összehasonlítani a kétezer évvel ezelőttivel, hiszen összehasonlíthatatlanul jobbak a körülményeink. Jobbak, de nem olyan jók, mint eddig, mint amit megszoktunk, és ez önmagában elég nagy terhet jelent. Ha megszoktunk egy életszínvonalat, nehéz onnan visszalépni. Előre megyünk, nem hátra – hangzik a szlogen, miközben az élet valósága néha a visszalépés fájdalmas valóságával is szembesít minket. Kétségbeesni azonban nem kell, és ebben remek példa a szent család. Voltak félelmeik, főleg Józsefnek, aki nem rejti véka alá feldúltságát és azt, hogy Mária fogantatásra vonatkozó szavaival nem tud mit kezdeni, és hogy csak egyetlen kiutat lát: az elbocsátást. Hamarosan azonban kiderült, hogy van más út is. Ez az Isten csodája: van más út, mint a csüggedésé, a csődöt vallott logikáé vagy a halálé.

Sok olyan ember lesz körülöttünk – és talán mi magunk is közéjük tartozunk –, kiknek ünnepe nem olyan lesz, mint eddig: nem lesz olyan illatos, fényes, meghitt. A lényegen azonban ez mit sem változtat!

Ha átengedjük a szívünket annak az örömnek, hogy üdvözítő született nekünk, hogy van megoldás a bűneinkre, van reménységünk és örök életünk, akkor a körülmények mellékessé válnak.

Ebben az esetben már nem mi, vagy az ajándékok és a menü kerül fókuszba, hanem az emberi testbe csomagolt Isten Fia, aki azért jelent meg, hogy 33 évvel később feláldozhassa magát értünk. Értünk, akik mindannyian bűnösök vagyunk, akik elrontottuk az életünket, akik mindig csak a földiekkel törődünk, mert onnan várjuk boldogságukat. Ez a szeretet vált megfoghatóvá, láthatóvá és hallhatóvá Jézus Krisztusban. Őt kell nekünk is megfoghatóvá tennünk, mint ahogy tették azt Péterék, akik azt mondták a nagytanács előtt: „Mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” (ApCsel 4,20)

A nehézségek ellenére és azok közepette is kívánok tartalmas karácsonyt, benne igazán meghitt családi beszélgetéseket, sok örömöt és tiszta szívből fakadó hálaadást. Noha az első karácsony sem volt problémamentes, de minden folyamat mögött ott volt az az Isten, aki mindig garancia a sikerre.

Tegyük ezt a karácsonyt is az ő kezébe, hogy megmutathassa nekünk felfoghatatlan szeretetét Jézus Krisztusban, aki most már nem kisdedként jön közénk.

Ígéretünk van arra, hogy hamarosan színről színre megláthatjuk őt, aki királyok Királyaként és urak Uraként tér vissza. Akkor már nem csak néhány pásztor és bölcs fog tudomást szerezni megérkezéséről, hanem „eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége.” (Jel 1,7) Addig is legyen „a földön békesség, és az emberekhez jóakarat”, az Isten pedig töltse be az emberek szükségeit rajtunk keresztül, akik részesültünk az ő kegyelmében és megtapasztaltuk megmentő szeretetét.