Hollósy Katalin tűzzománcaiból nyílt kiállítás Kecskeméten – galériával

A művész sokrétű munkásságát pályatársa, Balanyi Károly grafikus, zománcművész méltatta a nagy számú érdeklődő előtt. Balanyi Károly örömét fejezte ki, hogy rövid időn belül a második tűzzománc kiállításon lehet jelen, hiszen Kecskemét zománcművészet európai központja volt, és egyszer talán újra az lesz.

Balanyi Károly elmondta: Hollósy Katalin rendszeresen szerepel országos és nemzetközi grafikai és zománcművészeti kiállításokon. Műveinek meditatív elmélyültsége és művészi igényessége, dekoratív szépsége méltán nyerte el a szakma képviselőinek elismerését, amit hazai és nemzetközi díjak bizonyítanak mind a grafika, mind a zománcművészet területén.

Zománcművészeti tevékenysége különlegesen gazdagon teljesedett ki az utóbbi évtizedekben: Kanadától Franciaországon keresztül Indiáig vagy Japánig sok nemzetközi biennálé és szimpózium résztvevőjeként számos rangos elismerésben részesült, miközben kiérlelte saját alkotói arculatát és kialakította eszköztárát. A Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely alkotójaként, majd vezetőjeként számtalan hazai és nemzetközi zománcművészeti projekt rendezője, producere volt.

 – mondta Balanyi Károly a művészről.

Elhangzott, hogy Hollósy Katalin elképesztő türelemmel rétegzi, égeti és csiszolja zománctábláit, így a magas hőfokon egymásra égetett rétegek kölcsönhatásba kerülve összeérnek és áthatják egymást, ezzel gazdag szín- és fényhatásokat ér el.

– A rézlemezre égetett átlátszó zománcrétegek magukba fogadják, majd fénytörések által átminősítve sugározzák vissza a beeső fényt, míg az acéllemezre égetett fedőzománcok a látszólag színtelen fényt visszaverve azt már gazdag színáradatként sugározzák felénk. Ebből a sokszólamú összhatásból születik a Hollósy-zománcok sajátosan selymes fénye és belső sugárzása – jellemezte a kiállító művészetét méltatója.

Hollósy Katalin szeret sorozatokban gondolkozni, miközben nagy utazó, aki minden nemzet kultúrájában megtalálja a személyesen neki kódolt üzenetet: Dániában a rúnaköveket, Studenicában a temető keresztjeit, Erdélyben és Szerbiában a lábon álló boglyákat, Balatonudvariban a szívalakú sírköveket, vagy a kijevi múzeumban a szkíta gazdagságot.

A Tájelemek című sorozatának munkáit emelte ki Balanyi Károly, ami a kultúrák különbözőségéről, és azonosságáról hoz üzenetet, a teremtett világ rendjéről, a természettel való együttlétezés lélekemelő harmóniájáról szól. Élményeit nem csak képletesen szólva, de gyakorlatilag is beolvasztja saját képi világába.

– Az elmúlt két-három év új lendületet hozott életébe, ugyanis a Zománcművészeti Alkotóműhelyben végzett munkája is teljes embert kívánt és az ottani örömök és gondok nem kedveztek az alkotói elmélyülésnek. Az elmúlt években újra felfedezte szülőföldjét, Nemesnádudvart és annak nemzetiségi kultúráját és motívumkincsét. Számára megrendítő élmények és üzenetek szervesen beépülnek a képi világba – zárta a művész méltatását Balanyi Károly.