Több évszázadig használhatták a bajai temetőt

Mint írták, összesen 183 temetkezés és 34 telepobjektum látott napvilágot. A lelőhely öt korszakot ölel fel: szarmata, avar, Árpád-kori, késő középkori és kora újkori régészeti jelenségeket dokumentáltak a régészek. 

A beszámoló szerint az avar kori temető nagy kiterjedése és a leletek összetétele is arra utal, hogy több évszázadon keresztül használhatták a temetőt, hiszen kora avar kori és későbbi időszakra jellemző leletek is előkerültek a sírokból.

– A sírok zömében érintetlenek voltak, így értékes megfigyeléseket lehetett végezni a temetkezési szokások tekintetében. Koporsók nyomát igen sok esetben, továbbá deszkával lefedett cölöpszerkezetes sírokat, kettős temetkezéseket, továbbá zsugorított pózban elhelyezett elhunytakat is dokumentáltunk – közölte az intézmény.

A leletanyag sokszínű, számos ékszer, gyöngyök, orsógombok, vastárgyak kerültek elő, de edényeket és állatcsont-mellékletet is szívesen helyeztek a sírokba az elhunytaknak.

– Több esetben találtunk tojáshéjakat a sírokban elhelyezve, mely jellemző a korszakra. Megható jelenség volt egy feltehetően édesanya és medencéjénél újszülöttjének közös sírba való elhelyezése, „vasbabonára” utaló tárgyakkal: ásópapucs, vaskarika, vaskés is volt a váz mellett – írták a régészek.

Az ásatás egyik nagy meglepetése az egyik késő középkori objektum, mely egy nagy, kétosztatú házat rejtett, látványos, téglával kirakott kemencével. Dokumentálható volt a tisztaszoba, a konyha, a melléképülete, s még a ház bejárata is. Az épületben V. László- és Hunyadi János-érme került elő, így a kerámiák és a pénzek segítségével egyértelműen keltezhető a 15. század környékére. 

Mint írták, a sírmező centruma feltárásra került, azonban a temető további sírokat rejt még, emiatt az ásatások később folytatódnak. Baján ekkora kiterjedésű avar kori temető még nem került elő, s ilyen méretű hiteles feltárás sem zajlott még, így a város történetében rendkívül jelentős régészeti feltárásról van szó.