Szakrális alkotások tekinthetők meg a kecskeméti kiállításon

Az alkotóművészek köréből sokakat megszólított már a Creator Spiritus sorozat, melynek keretében ezúttal a szakrális fényt keresték, azt a fényt, melyet a Biblia a Tábor hegyen, Krisztus színeváltozásában jelenít meg. Azt a fényt, amely nem fizikai jelenség, hanem spirituális élmény, az Isteni Kegyelem fényessége.

A szakrális képzőművészeti tárlaton 13 művésznek több alkotása látható. 

Aknay János, Balanyi Károly, Balanyi Zoltán, Bereznai Péter, Budaházi Tibor, Bukta Norbert, Gulyás Géza, Gyalai Béla, Hollósy Katalin, Kalmárné Horóczi Margit, Kárpáti Tamás, Pataki Ferenc és Szabó Pál alkotásai tekinthetők meg.

A megnyitó hangulatát emelte Sipos Gábor Gergő csellójátéka, majd Lőrincz Luca képzőművész, a Hírös Agóra munkatársa szólt elsőként a megjelent vendégekhez. Köszöntőt mondott Hatházi Róbert plébános. – A művészet mindig visszaadja nekem azt, amit én nem tudok megfogalmazni, de a művész megteszi. Megláttatja, és magával ragadó élménnyel ajándékoz meg, hogy érezzem, nekem jó itt lenni.

A kiállítás kurátora Balanyi Károly Ferenczy-díjas grafikus- és zománcművész, a Kecskeméti Képzőművészek Közösség vezetője. Beszédében a tárlat megszületéséről szólt.

– Egy olyan kiállítás-sorozat nyolcadik állomásához értünk, amelynek nem titkolt szándéka, hogy a 21. századi individualizált, gyakran tagadásba forduló művészeti életben inkább a közös gyökereket, találkozási pontokat keresse, és olyan kellemetlen kérdéseket tegyen fel, mint az alkotó ember felelőssége, vagy a művészet eredeti küldetése. Hogy csupa olyan dolgot firtasson, melyről ebben az egocentrikus művészeti életben már nem illendő beszélni. Meggyőződésem azonban, hogy a művészet feladata a kezdetektől, a barlangrajzoktól, máig semmit nem változott. Ma is az a dolga, hogy kapcsolatot teremtsen ég és föld között, és a nézőt kiragadva mindennapok világából, egy magasabb rendű spirituális élménnyel ajándékozza meg. Módszerek, technikák és divatok változnak, de a lényeg ma is ugyanaz. Ezért mi arra hívtuk az alkotókat, hogy a kortársművészet nyelvén és eszközeivel valljanak a hitükről, a Teremtővel való kapcsolatukról, nyilvánosan is vállalva a tanúságtévők küldetését. Hiszen a művészet az a hely, ahol a bénák járnak, a poklosok megtisztulnak, a halottak pedig feltámadnak. Ez a művészet Teremtőtől kapott hatalma, hogy csoda és valóság egyszerre, vagyis misztérium.

Végül a kiállítást megnyitotta Bojár Iván András művészettörténész. Szakmai beszédében az egyházi vonatkozások mellett szólt a szakrális művészetről, a spirituális és szellemi tartalmak vizuális kiteljesedéséről.