Féltve őrzik az ország első, még ma is álló, 1878-ban épült obszervatóriumát Kalocsán

Az iskola tetején található két kupola egyike a csillagvizsgálóval egyidős, muzeális távcsövet rejt – ebbe maga a tudományos műhelyt alapító Haynald Lajos érsek ugyanúgy belenézhetett, mint az őt követő tíz-tizenöt generáció. Az építmény egyedülálló, hiszen előtte csak egyetlen csillagvizsgáló létezett az országban, egész pontosan Esztergomban, ám az ágyútűz martaléka lett az 1848–49-es szabadságharc alatt. 

A kalocsai tehát az egyetlen olyan obszervatórium, ami a csillagászat magyarországi hajnalán épült, és a mai napig látogatható. 

Nem sokon múlt azonban, hogy jóvátehetetlen károkat szenvedjen: az egyik kupola tetejét 2019-ben szélvihar tépte le, de gyors közbelépéssel, majd újjáépítéssel minden értéket sikerült megmenteni.

A klasszikus nevén „Csillagdát” Haynald Lajos (1816–1891) érsek építtette. Bár a személyes érdeklődése inkább a botanika felé mutatott, a főpásztor fontos helyi mecénása lett a művészeteknek és a tudományoknak, így akkoriban komolynak számító összeget, tízezer forintot költött az építésre, majd további 16400-at a műszerekre. Az érsek ezután sem hagyta magára az obszervatóriumot: finanszírozta a működést, majd – érezvén, hogy élete alkonyához közelít – a folyamatos fenntartásra alapítványt hozott létre 1889-ben.

A Haynald-obszervatórium akár Fényi Gyula (1845–1927) nevét is viselhetné, hiszen a jezsuita szerzetes szó szerint a fél életét itt töltötte. Tudományos munkájának szerves része volt a Nap és a speciális napjelenségek megfigyelése, ami azért számít unikumnak, mert például a napkoronában lebegő vagy mozgó sűrűbb, hűvösebb levegőtömegek (protuberanciák) kutatásához a kor legmodernebb felszereléseire volt szükség, és ez adott volt a kalocsai gimnázium tetején. A pap harminc évig foglalkozott a jelenségekkel és kutatási anyagai nélkülözhetetlen forrássá váltak. Jusson eszünkbe: jócskán a fotózás és a mozgóképrögzítés csillagászati alkalmazása előtt állított fel páratlan dokumentációt.

A jezsuiták alapította csillagvizsgáló évtizedeken át működött, de az I. világháború végére elavulttá vált. A hazai csillagászat egyik első mérföldköveként persze féltve őrizték, de a modernizálása a Haynald-féle alapítvány elértéktelenedése, illetve egyéb források elapadása miatt lehetetlenné vált.

Ma a két kupola egyike alatt egy 1950-es években beszerzett teleszkóp áll, viszont az eredeti is megvan, ami Egert, majd a fővárosi ELTE-t megjárva végül a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium aulájába került kiállítási tárgyként. A másik kupola alatt még megtalálható az 1878-as alapítás idején telepített távcső, ami már nem működőképes, de az iskola személyes kincsként vigyázza, hiszen felsőoktatásra készítő intézményként a jövő nagy tudósainak adhatja meg a kezdőlökést. A távcső és annak története újabb és újabb generációkat motiválhat, és az űrkutatás 21. századi aranykorában ez kiemelten fontos lehet, mert mi van, ha a diákok között ott van a következő Kepler vagy Hubble?