100. születésnapját ünnepelte Emődi Sándorné, Kerekegyháza egyik legidősebb lakója

Emődi Sándorné szegény családban látta meg a napvilágot 1922-ben, Kiskunfélegyházán. A kislány már korán belekóstolt a munkába, hatévesen libapásztorként szolgált. Tizenhét évesen ment férjhez, és két gyermekkel ajándékozta meg párját. Férje pékmesterként dolgozott az államosításig, felesége az üzletben segédkezett neki. Miután mindenüket elvesztették, a családfő a helyi kenyérgyárban, Erzsike néni pedig a kézműves szövetkezetben helyezkedett el. 

A munka mellett a sport is végigkísérte a család életét. Emődi Sándor labdarúgó-játékvezető volt, és a család is gyakran elkísérte őt a mérkőzésekre, bár Erzsike néni soha sem rajongott a fociért, inkább a társaságot kedvelte. 

A pihenés éveiben a pár gyakran részt vett a félegyházi nyugdíjasklub kirándulásain. Férje elvesztését követően Emődi Sándorné jó ideig egyedül élt, majd néhány évvel ezelőtt költözött lányához Kerekegyházára. A szépkorú hölgy, bár kicsit fájlalja lábait, kiváló egészségnek örvend, és a mai napig meg tudta őrizni az életbe vetett hitét és humorát. 

Szeret jókat enni, kedvenc fogása a gulyásleves, de mint mondja, nem szokott válogatni az ételekben. 

Ideje nagy részét televíziónézéssel tölti, néha még dalra is fakad, vagy éppen verset szaval a maga és környezete szórakoztatására. 

Erzsike néni elégedett az életével. Bár sokat nélkülözött, és számos nehézséget kellett leküzdenie az elmúlt száz esztendő alatt, soha sem búslakodik semmin. – A legfontosabb a vidámság, hiszen a nevetés a legjobb gyógyír. Minden úgy történt, ahogyan lennie kellett, én csak a szépre emlékezem – fogalmazta meg hitvallását Emődi Sándorné.