Óriási sikert arattak a földi és a légi bemutatók is a repülőnapon

Legutoljára 2013-ban volt Kecskeméten repülőnap – hivatalosan Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató. A nagyvasak, és általában a haditechnika rajongóinak örömére végre idén ismét megszervezték az eseményt.

– Magáért beszél, hogy a mai napra már nem lehetett jegyet vásárolni. Úgy gondolom, elértük a célközönséget, szerencsére az időjárás is támogat bennünket.

Normál helyzetben egyéves munka lenne megszervezni, a Covid miatt most viszont csak áprilisban tudtuk elkezdeni a szervezést, így rövid idő állt rendelkezésünkre. Mindig jó érzés azonban, amikor meg tudjuk mutatni, milyen képességeink vannak, ez bennünket is elégedettséggel tölt el – nyilatkozta portálunknak 13 óra körül Ugrik Csaba dandártábortábornok, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis parancsnoka, az esemény repülésigazgatója.

Az időjárás valóban az egyik kritikus pont volt, főként természetesen a légi bemutatóknál. Sokan tartottak is tőle, hogy az eső elrontja a programot, de szerencsére egészen délután 4-ig egy csepp eső sem esett. Sőt, egész délelőtt viszonylag magasan volt a felhőalap, kék volt az ég, így szépen látszottak a repülőgépek. Délután aztán fokozatosan elszürkült az égbolt, de a legutoljára hagyott török csapat, a Turkish Stars is meg tudta tartani látványos bemutatóját.

Aki terv nélkül érkezett, az csak kapkodhatta a fejét, hova menjen, annyi volt a látnivaló. A szárazföldi programok is bőven kínáltak látványosságokat a látogatóknak. Jól döntöttek, akik arra is szántak időt. Különösen a hihetetlenül gyors, helyben megfordulni és tornyát 360 fokban elforgatni képes Leopard 2A4 harckocsik nyűgözték le a közönséget.

Sokan testközeli élményt is szerezhettek, megtapasztalhatták ugyanis, milyen egy óriási hadigépezeten utazni: egy PTSZ-M lánctalpas úszó gépkocsi fedélzetén „csoportos tereputazásokat” indítottak. A kiállított harckocsikon is tucatjával nyüzsögtek a kíváncsiak.

A hivatalos megnyitó után a légi bemutatók sorát a Magyar Honvédségnél rendszeresített összes repülőgép és helikopter díszelgő bemutatója nyitotta meg. Ezt követően szimuláció következett, a magyar Gripenek fogtak el egy „légtérsértő” Airbus A319-est.

Negyed 2-kor váratlan vészhelyzet állt elő. Mint azt mi is megírtuk, bemutató közben leállt az Olasz Légierő F-2000A Eurofighter Typhoon egyik hajtóműve. A pilóta próbálta újra beindítani, sikertelenül, ezért a manővereket megszakítva a protokollnak megfelelően nekikészült a leszállásnak, és hidegvérrel, baj nélkül lehozta a gépet.

Aztán megérkezett a Magyar Honvédség hat vezetője – így Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Honvédség parancsnoka is –, ráadásul nem is akárhogyan: ejtőernyővel ugrottak le.

Óriási sikere volt a kötelékeknek, főleg a Szaúdi Sólymoknak (Saudi Hawks), akik piros, fehér és zöld füstcsíkokkal sólymot, sast, pálmát és egy nyíllal átlőtt szívet is rajzoltak az égre.

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum a magyar katonai repüléstörténet jeles eseményeit, személyeit és eszközeit mutatta be. A Szojuz-35 űrhajó 2,5 tonnás parancsnoki kabinjánál – amellyel az első magyar űrhajós több mint egy hetes űrrepülés után, 1980. június 3-án visszatért a Földre – folyamatos volt a sorbanállás egy-egy fotóért.

A rendezvény másik neuralgikus pontja a közlekedés és a logisztika volt, hiszen tömegrendezvényről beszélünk. Mint ismert, a város bevezető útjai mentén négy nagy parkolót nyitottak, innen a Kecskeméti Közlekedési Központ ingyenes autóbuszjáratai szállították az utasokat a repülőbázisig. A 445-ös utat lezárták, pont azért, hogy a buszoknak ne kelljen az autók között araszolniuk.

Tudósítónknak alapvetően kedvezőek voltak a tapasztalatai: ugyan reggel 8 órakor már kialakult torlódás a Kék parkoló környékén, az 5-ös főúton is, és bár a hepehupás mezőn is kellett kanyarogni vagy egy kilométert, de szervezett volt a parkoltatás, a buszok valóban 3-5 percenként közlekedtek, egymás után álltak be a megállóba és vitték az utasokat a VII. kapuig. Itt a beléptetés a táskák átvizsgálásával együtt körülbelül 15 percig tartott, negyed 10-re be is jutottunk a bázisra. Onnan persze még volt egy jó kilométeres séta a dinamikus szárazföldi bemutató helyszínéig. 16 órakor indultunk el kifelé, ekkor is minden zökkenőmentes volt.

A rendezvény közösségi oldalán viszont sok volt a panasz a közlekedéssel és annak szervezésével kapcsolatban. Többen írták, hogy Budapest felől a Kék parkolóba 2-3 órás várakozás után sem jutottak el, több kilométer hosszú volt a kocsisor. Volt, aki vissza is fordult, mert érthetően elment a kedve az egésztől. Igaz, hogy mások viszont megvédték a szervezőket, mondván: előre szóltak, hogy ez egy tömegrendezvény, erre lehet számítani, időben el kellett volna indulni és akkor mindenki időben bejut (a kapukat már reggel 7-kor kinyitották).