Sok gondot okoz számukra az akadálymentesítés hiánya

A baon.hu-n az elmúlt években többször is írtunk már a Lajosmizsén élő családról. A Bardóczky fivérek – a most 17 éves Levente és a 15 éves Balázs – izomdisztrófiában, annak is a legsúlyosabb változatában, Duchenne-szindrómában szenvednek. Betegségük az orvostudomány állása szerint gyógyíthatatlan, állapotuk folyamatosan romlik.

– Amíg a fiúk mozdíthatók kerekesszékkel és nem ágyhoz kötöttek, addig szeretnénk minél többet kirándulni velük. Az állapotuk miatt csak egynapos utakra tudunk elmenni. Sajnos azonban alig van olyan hely az országban, ahol akadálymentesített turisztikai látványosságot találunk. A környéken egyáltalán nincs, csak távolabb.

Ráadásul azok, akik úgy hirdetik magukat, hogy akadálymentesítettek, még azok sem azok.

Ebbe az utóbbi hetekben többször is belefutottunk, két alkalommal ráadásul a helyszínen derült ki, hogy kerekes­székkel mégsem közelíthetőek meg a látványosságok – mesélte az édesanya.

A fiúk a nap nagy részét konzolos játékokkal és mobiltelefonozással töltik a lakásban, így minden alkalom a szabadban, új helyek, új élmények sokat jelentenek számukra. A család anyagi helyzete azonban csak néhány egynapos kirándulást tesz lehetővé.

– A napokban 130 kilométert utaztunk, hogy Tardoson a tanösvényen végigmenjünk. A helyszínen derült ki, hogy az egyik rács 10 centivel hosszabb a kelleténél, így a kerekesszékkel nem tudtunk bejutni. Elnézést kértek érte, de ezzel nem vagyunk kisegítve. Ott álltunk csalódva és szomorúan. Előtte nem sokkal Pannonhalmán, az apátságnál ugyanezt tapasztaltuk. Az apátságot még meg tudtuk nézni, de a többi részt már nem, mert elmosta a víz az utat, így nem tudtunk kerekes­székkel bemenni. Az egyik kisvasút is úgy hirdeti magát, hogy akadálymentesített, de előtte három nappal jelezni kell, hogy pontosan mikor érkezünk. Úgy tűnik, az akadálymentesített szó nem mindenkinek jelent teljes és mindenkori akadálymentességet – panaszolta Bardóczkyné Farkas Anikó.

– Kerekesszékkel élni már önmagában nagyon nehéz, mind fizikálisan, mind lelkileg, és akkor jönnek az ilyen jellegű negatív dolgok. Nem kell ennyire messzire sem mennünk, hiszen nap mint nap számos boltban is szembesülünk vele, hogy kerekes­székkel nem lehet bemenni. Több helyen még a mosdó sem akadálymentes, előfordul, hogy néhány lépcső vezet le az étteremben a mosdóig. Hosszasan sorolhatnám, mennyi akadályba ütközünk még a mindennapokban, de főleg kirándulások alkalmával tapasztalom az akadálymentesség hiányát. Mindezek mellett a járdák is gondot okoznak.

Egy hónapja kellett elvinnem a kisebbik fiamat a kórházba, megálltunk az autóval a mozgáskorlátozott-parkolóban, de már a járdára sem tudtunk feljutni a magas padka miatt.

A parkoló mellett nem volt kialakítva feljáró. Így a 100 kilós széket meg kellett emelnem, hogy feljussunk a járdára, és átmehessünk a másik oldalra a kórházba – osztotta meg szomorúan tapasztalatait az édesanya.