Rangos díjat vehetett át példamutató munkájáért Kovács Istvánné

A Kalocsai Hagyományőrző Egyesületet és a Hagyományőrzők Házát is vezető népművelő-pedagógus példamutató hagyományőrző és közösségi tevékenységéért vehette át a szövetség díját, amit rajta kívül csak még egy személy, a Veresegyházi Népi Együttesben táncoló Hibó Józsefné Lengyel Irén kapott meg. A rendezvényen nemcsak látványos táncelőadást, hanem változatos népviselet-bemutatót is prezentáltak a kalocsai csoportok.

– Megtiszteltetés volt a kalocsai Sárköz táncosainak, hogy mi adtuk a zárófellépést a fináléban. Ez mindig jelent valamit, ha színeiben, temperamentumában és egyáltalán a produkció minőségében egy csoport érdemes arra, hogy lezárjon egy ilyen rendezvényt – vélekedett a hírportálunknak adott interjúban Kovács Istvánné. Hozzátette: a viseletbemutató során változatos kollekciót mutattak be a helyi ruhákból, hiszen „a kalocsai nemcsak a cifrapamukos hímzésből áll”, hanem tartoznak hozzá további látványos szövet-, selyem-, bársony-, kasmíröltözékek is.

Kovács Istvánné elárulta: bár a jubileumi gálához hasonló rendezvények díjazottjait előre szokták értesíteni, az ő esetében eltitkolták a kitüntetést, hogy teljesen váratlanul érje, amikor Héra Éva elnök a színpadra szólítja. Érdekességképpen megjegyezte: azért is lepődött meg, mert mellette és a másik díjazott mellett inkább a tapasztalat szól, mintsem a magas szintű szakmai végzettség, habár ő maga éppen most végez egy tánccsoportvezetői képzést.

Eddig autodidakta módon szívta magába a szükséges tudást, mind a népzenei és néptáncos fellépések összeállításához, mind az autentikus anyagok gyűjtéséhez és őrzéséhez, mind pedig a népi színjátszó kör produkcióinak rendezéséhez.

Dr. Kovács Istvánné Sztakó Éva saját bevallása szerint beleszületett a hagyományőrzésbe. Vőfély édesapjától ered a népdalok és a tánc, valamint egyáltalán a szereplés szeretete. A falusi iskolában az sem számított különlegesnek, hogy néptáncot tanulnak a diákok, hiszen minden intézménynek volt csoportja, a tagoknak pedig népviselete, így az egész miliő természetes részévé vált az életének. A Kalocsai Hagyományőrző Egyesületben a ’90-es évek közepe óta táncol – akkor a lányait követte, hiszen a gyerekek kiskoruktól kezdve ide jártak és Bencze Károlyné keze alatt tanultak koreográfiákat.

– Azt gondolom, hogy a Muharay Szövetségben nagyra értékelhették, amit a Hagyományőrzők Házával értünk el. Nagy szerepem volt abban, hogy olyan alkotóműhelyt tudtunk kialakítani, ami nem tájház, nem is múzeum, de körülvettük benne magunkat olyan tárgyakkal, amelyekkel megmutathatjuk a kézi és gépi hímzést, a pingálást. Ezek olyan alkotótevékenységek, amelyeket nem hagyhatunk feledésbe merülni – mondta.

– Egyre többen hangsúlyozzák, amellett, hogy színpadi produkciókat készítünk, fontos a közösségépítés, a közösségi események megélése is. Miért hagynánk elveszni ezt az élményt?

– utalt a Hagyományőrzők Házának rendszeres rendezvényeire, például a hagyományos disznótorra. Mint mondta, hálás mindazoknak, akik mellette állnak ebben a munkában, mert bár szervezi-­irányítja az eseményeket, az egyesület lelkes hagyományőrzői nélkül nem működnének a programok, vagy most éppen a nyári táborok, amelyekből hármat is lebonyolítanak a nyáron.