Sok sérült madarat látnak el a Kecskeméti Vadasparkban

Amikor az újságíró a macska karmai közül menti ki a riadt verébfiókát a kertben, sok minden eszébe jut. Először nem az a kérdés ötlik fel benne, hogy beleavatkozzon-e a természet rendjébe, hanem az, hogy miként mentheti meg a tehetetlen, sebzett állatot, s mit tehet ezután. Úgy döntöttünk, hogy kézbe vesszük, megpróbáljuk megitatni, majd egy régi bevásárlókosarat kibéleltünk falevéllel, hogy olyan legyen, mintha lombotthonában ülne, és egy régi kabát béléséből kis fészket formáztunk neki. Végül szúnyoghálóval lefedtük a kosarat és éjszakára betettük a hűvös melléképületbe.

Mindezt persze a legnagyobb bizonytalanság közepette, hogy nem okozunk-e laikus mozdulatainkkal kárt a madárnak. A hogyan tovább is kérdés volt, mikor hirtelen felötlött bennünk, hogy a Kecskeméti Vadaskert foglalkozik bajba jutott állatok mentésével. Így reggel első utunk oda vezetett, ahol miután leadtuk a kis verebet az állatkert madárkórházában,

Tarjányi Antal főállatgondozót kérdeztük meg arról, hogy helyesen cselekedtünk-e, illetve mit tehet az, aki kiszolgáltatott vagy beteg madarat talál a kertjében vagy az utcán.

– Jó volt a megvalósítás – véleményezte Tarjányi Antal a madármentésünket, majd magyarázattal szolgált arra, hogy mi történhetett a mi kis verebünkkel.

– A legvalószínűbb, hogy magától hagyta el a fészkét, mert kicsiket már tud repülni. Ekkor még nem képes önálló életre, a szülők még visszajárnak etetni, tanítgatni a táplálékszerzés fortélyaira. Ilyenkor az aljnövényzetben vagy az alsó ágakon bújik meg a madár, valószínűleg ott kapta el a macska. Nagyon sok madár nevelkedik a város parkjaiban, zöldterületein úgy, hogy az ember észre sem veszi – mutatott rá Tarjányi Antal.

A kis veréb is egy volt a közül az évi mintegy 500 állat közül, ami valamilyen sérülés miatt a Kecskeméti Vadaskertbe kerül.

– A városi környezet életteret, de egyben számos veszélyt tartogat a madaraknak. Sok madarat sérülés, betegség, mérgezés, lövés vagy üvegnek repülés miatt gyógyítunk. Leggyakoribb vendégeink azok a fajok, melyek megtanultak városban élni: verebek, galambok, varjak, csókák, meggyvágók, szarkák, bagolyfélék és egyéb ragadozó madarak – mondta Tarjányi Antal, aki arra biztat mindenkit, hogyha bajba jutott madarat talál, vigye el hozzájuk. Azt is elárulta, hogy hogyan cselekedjenek a madármentők.

– Ha sérült madarat találunk, fontos, hogy stresszmentes környezetet biztosítva biztonságosan különítsük el. Célszerű valamilyen zárt dobozba tenni, ami a testméretéhez illeszkedő nagyságú. Fontos tudni, hogy az esetek többségében stresszes állapotban van a sérült vagy fészkéből kihullott madár, ezért nem mindig együttműködő. Ekkor várjunk, míg megszokja a környezetet. Ha nyugodtabbá vált, megpróbálkozhatunk az itatásával, mert ebben a melegben nagy veszélyt jelent a kiszáradás. Erre a legalkalmasabb eszköz az orvosi fecskendő. Csipesszel megpróbálkozhatunk az etetéssel is. Ehhez meg kell állapítani a madár fajtáját, és így azonosítani, hogy mivel táplálkozik, amihez hasznos segítséget nyújt az internet – mondta Tarjányi Antal a mentés első lépéseiről.

– Ezt követően, ha lehetőségünk van rá, optimális hőmérsékletű helyiségben helyezzük el. Lehetőleg csak addig, amíg nagyon szükséges, mert a legfontosabb, hogy minél hamarabb, lehetőleg már a reggel kilencórás nyitásra behozzák a Madárkórházba – hangsúlyozta az állatgondozó. – Itt az elkülönített, különböző nagyságú kalitkákkal ellátott madárházba kerül, ahol elkezdődik a kezelés.

Sok állat jó kondícióban kerül be a szárnyaskórházba, de jelentős számban valamilyen sérüléssel érkeznek, ami akár előrehaladott állapotban is lehet. Őket nehezebb kezelni. Van, amikor az életben tartás az elsődleges cél, majd utána következik a kondíciójavítás. Itt jó esélyeik vannak a gyó­gyulásra, ezért arra bátorít az állatgondozó, hogy mentsük a madarakat.

– A sérült vagy korlátozottan röpképes madarak számára a város veszélyt jelent, egyszerűen túl sok minden történhet így velük, míg a kórházi ellátás nagyban növeli a gyó­gyulás esélyét, ezért fontos az emberi segítség – mondta az állatgondozó, hozzátéve, hogy sajnos az is előfordul, hogy menthetetlen egy-egy példány és akkor eutanázia szükséges. Tarjányi Antal hangsúlyozta: a kezelés célja, hogy minél előbb gyógyultan engedhessék szabadon a madarakat olyan területen, ahol pozitív életfeltételeket talál. Ehhez adott esetben a társintézményeket is segítségül hívják.

Mint megtudtuk, a mi kis verebünk jó kondiban került be a gondozókhoz, így már másnap visszaengedték élőhelyére, ahol csak rajta múlik, hogy ezúttal elkerülje az éles karmú macskákat.