Kukoricagombóc készült Hrúz Mária egykori szalki konyhájában

A szorgos kezű hölgyek ezúttal kukoricagombócot főztek.

– A pandémia idején indított gasztronómiai időutazást folytatva készítettük el következő ételünket. A kezdeményezés célja az örökölt, régi magyar népi ételek megismertetése, az alföldi parasztkonyha eszközkészletének bemutatása. A receptgyűjtemény segítségével havonta tesz kísérletet arra, hogy a házi készítésű ételek iránt felkeltse az érdeklődést és növelje a megbecsülést – fogalmazott Mészáros Szilvia közművelődési szakember.

Petőfi Sándor szülei, Petrovics István és Hrúz Mária 1845-től egy teljes éven át bérelték a vendégfogadót és mészárszéket.

– Ezúttal kukoricagombócot főztünk a mára már Petőfi Sándor-emlékkiállítássá alakított szabadkéményes konyha tűzpadkáján. A 19. században a kukorica élelmezési célú felhasználása nagyobb arányú volt, mint manapság, de korunk háziasszonya a kukoricás ételek alapanyagát változatlanul lisztként vagy daraként, őrölve találja a boltok polcain. A reformkorban könnyen beszerezhető, olcsó ételnek számított. A kukoricás ételeket felhasználhatjuk köretnek, levesbetétnek vagy süteménynek – tette hozzá.

A kukoricagombóc receptje

Hozzávalók: 2 dl tej, 2 dl víz, 10 dkg kukoricadara, 8 dkg cukor, 5 dkg mazsola vagy aszalt szilva, 8 dkg darált dió, 12 dkg tejföl, 1 tasak vaníliás cukor, 1 evőkanál méz, ízlés szerint őrölt fahéj a tetejére. Elkészítés: A tejet és a vizet lábasba öntjük, majd a kukoricadarát és a cukrot is tegyük a hideg tejbe. Keverés mellett sűrű masszává főzzük. Levesszük a tűzről, hozzáadjuk a beáztatott mazsolát. Lefedjük, hagyjuk hűlni. Ha kihűlt, gombócokat formázunk belőle. A diót finomra daráljuk és forró, zsiradékmentes serpenyőbe megpirítjuk. Levesszük a tűzről, hűlni hagyjuk, majd beleforgatjuk a gombócokat. A tejfölt simára keverjük a mézzel és a vaníliás cukorral, majd tálaláskor leöntjük a gombócokat és ízlés szerint megszórjuk őrölt fahéjjal.