A fecskék életét örökíti meg a jakabszállási amatőr fotós

Szűcs Margit néhány évvel ezelőtt a helyi amatőr fotóklubban elsajátította a fotózás alapjait. A természet nagy tisztelőjeként elsősorban a virágokat, az állatokat fotózta. E hobbija tavaly vált mindennapossá, amikor egy villásfarkú fecskepár fészket rakott az udvarukból nyíló csirkeházban.

– Nagyon szeretem az állatokat. A fecskék mindig is közel álltak a szívemhez. Sajnos ma már csak kevés van belőlük hazánkban, így különösen fontosnak tartom, hogy mi, emberek odafigyeljünk rájuk. A fészkeiket megvédjük, ha tudjuk, segítsük az építését. Évtizedeken át álmodoztam róla, hogy egyszer nálunk is fészket raknak, de nem jöttek. Tavaly májusban azonban csoda történt. Számomra szó szerint varázslatos csoda volt és olyan mámoros öröm, ami leírhatatlan. Úgy éreztem magam, mintha az ötös lottón telitalálatom lett volna – árulta el Szűcs Margit, aki felidézte annak a napnak a történéseit.

2020. május 10-én, vasárnap reggel Margit éppen a csirkéket etette a melléképületben, amikor arra lett figyelmes, hogy feje felett keringenek kis madarak. Amikor rájött, hogy ezek fecskék, azonnal lépéseket tett, hogy maradásra bírja őket.

– A férjemet hívtam, hogy azonnal szegezzen deszkákat a gerendára, amely fölé fészket rakhatnak. Én pedig a fészekrakáshoz szükséges agyagot és szalmát szereztem be, szerencsére vályogból épült a házunk, így a padlásról tudtam belőle lehozni. Beáztattam a vályogot, szalmával vegyítettem, és kitettem a fecskéknek. Szinte azonnal nekiláttak fészket építeni, szorgalmasan hordták fel az építőanyagot, melyet közben össze is ragasztottak. Ezután kirepültek, majd este hazatértek. Sosem felejtem el azokat a pillanatokat – mesélte tovább.

Margit mindennap kijárt csodálni a fecskéket, de már nem üres kézzel, hanem fényképezőgéppel. Hónapokon át megörökítette a mindennapjaikat. Egy asztalra felállva próbálta a legjobb szögből fotózni a fecskecsaládot, hiszen júniusra már kikeltek a fiókák is.

– Rengeteget olvastam a fecskékről, így tudtam, mire számíthatok. Néhány hét beilleszkedés, a környezet megszokása után a nőstény tojásokat rakott, melyből 14 nap múlva, három egymást követően napon három fióka született. Alig vártam, hogy meglássam a földre ledobott tojáshéjat, mert abból tudhattam, hogy kikeltek. Mindennap fotóztam, egyáltalán nem zavartam őket, hiszen addigra megszokták a jelenlétemet – részletezte.

A kisfecskék június 12-én születtek, három hét után voltak röpképesek. A nyár folyamán újabb tojásokat rakott a nőstény, melyből újabb három fióka lett.

– Az első alomból született kisfecskék egy idő után kirepültek. Érdekesség azonban, hogy szeptember 15-én, amikor a fecskecsalád felkerekedett, hogy elrepül délre, az első három kisfecske is hazajött, és nyolcan együtt vágtak neki a hatalmas útnak. Hosszú hónapok teltek el nélkülük, nagyon hiányoztak, de bíztam abban, hogy visszatérnek. Április 24-én valóban megérkeztek, igaz, csak a szülők. Azonnal kitettük nekik a fészekhez szükséges építőanyagot, melyből megmagasították a korábbi fészküket. Most pedig várom, hogy újabb kisfecskék szülessenek, miután megerősödtek a hosszú út után – mondta boldogan.

Nemcsak fotózza a fecskéket, albumokat és montázsokat készít a fotókból, hanem verseket is írt hozzájuk, valamint egy fecskemesét költött az unokája, Janka nagy örömére.

Margit fecskék iránti szeretete sokaknak furcsának tűnhet, de ez az állatszeretet mellett a tiszteletről, az odaadásról is szól egyben. Küldetésének érzi, hogy mindenáron védje a fecskéket, és másokat is erre ösztönöz.

Hasznosan tölti szabadidejét

Szűcs Margit a fotózáson kívül más hobbikkal is szívesen leköti a szabadidejét. Gobelineket készít, aprólékos, több ezer darabos puzzle-okat rak ki, illetve ezen a télen kovászt érlelt és abból sütött kenyeret. Ez utóbbi mozzanatait is rendszeresen megörökítette a fényképezőgépével. Mindezek mellett kutyájukat, Csokit sok trükkre megtanította. Nagy természetvédőként a labrador kutya az udvaron képes összeszedni a leejtett hulladékot, hozza a szemeteslapátot és a locsolókannát a gazdi kérésére.