A most érettségiző diákok kerültek a legnehezebb helyzetbe

Mivel már rutinosan zajlott a digitális oktatásra való áttérés, sokkal jobban működött, mint tavaly. Így még inkább rendszert tudott vinni a gyerekek napjaiba, és fenntartotta a folytonosságot, ami megkönnyítette az iskolapadba való visszatérést.

– Zökkenőmentes volt a folyamat, a pedagógusaink beszámolói alapján azt mondhatom, hogy a tanulók hasonlóan vették a mostani digitális és tantermi oktatás közötti váltást, mintha egy hétvége után jöttek volna vissza az intézménybe – ismertette tapasztalataikat Vára­diné Vastag Györgyi.

Kiemelte továbbá, hogy a gördülékeny visszaszokás több tényezőnek is köszönhető. Ezek közül meghatározó a szerepkonfliktus feloldásának lehetősége. A digitális oktatásban a szülők jellemzően többet tanultak együtt a gyerekekkel, gyakran összemosódott az anya-, apa- és a tanárszerep.

– A gyerekeknél két véglet volt megfigyelhető: vagy végletesen igényelték a szülő támogatását a tanuláshoz, így az önállóságuk csorbult, vagy nem igazán akarták a szülőktől elfogadni a segítséget, hangsúlyozva, hogy a pedagógus másként magyaráz.

Ösztönösen hárították, hogy a szülő tanár szerepben legyen, és tekintélyszemélyként, a teljesítményük alapján ítélje meg őket. Ezt a konfliktust feloldja a tantermi oktatás – mondta.

Emellett fontos tényező volt, hogyha még elsőre izgalmasnak is tűnt a tanulóknak több időt tölteni otthon, hamar megtapasztalták, hogy hiányzik a kortársak közelsége, és hiába dolgozik otthonról a szülő, nem jut több idő a játékra. Az alsó évfolyamosok pedig egyedül még nehezen foglalják el magukat, nagyon igénylik a kortársakkal való együtt játszást. Ezért sem jelenthetett gondot visszatérni az iskolapadba.

– Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy egyéni különbségek természetesen vannak. Egy zárkózottabb, introvertált gyermek valószínűleg nehezebben szokik vissza a közösségi létbe, ahogy mind a szülők, mind a tanárok részéről nagyobb odafigyelést igényelnek azok a diákok, akik elveszítettek családtagot korona­vírus-fertőzésben – mondta Váradiné Vastag Györgyi, hozzátéve, a strukturált napirend, a szerepek világos leosztása és a kortárs közeg ezekre a gyerekekre is jó hatással van.

Nem könnyű most a végzős tanulók helyzete sem

Az iskolapszichológus arról is beszélt hírportálunknak, hogy a digitális oktatás kapcsán talán a legnehezebb helyzetbe a most érettségiző tanulók kerültek. Ők lényegében több mint egy tanévet az otthonaik falai közötti digitális oktatásban töltöttek, meghatározó események maradtak ki az életükből, ami erős veszteségélménnyel bír.

– A feladataik maradtak, de a jutalomértékű dolgok elvesztek. Ilyen élethelyzetben sokat segít a ventilálás, ha egy fia­tal kiadhatja magából az érzéseit, gondolatait, az már letesz egy terhet. Érdemes felidézni megküzdési emlékeket, tudatosítani, ha akkor sikerült, most is menni fog. Szülőként felhívhatjuk a figyelmüket arra, hogy a krízishelyzetből tud a legtöbbet tanulni az ember, és a rossz időszak is véget ér egyszer, jön helyette valami más – mutatott rá a segítségnyújtási lehetőségekre Váradiné Vastag Györgyi.

Borítóképünk archív felvétel.