Megrázó és felemelő esetekkel találkozik a kecskeméti hadisírkutató

Dr. Karácsonyiné Simkó Csilla tartalékos főhadnagy angol–történelem szakon diplomázott a Debreceni Egyetemen. Tanulmányai befejezését követően találta meg a Honvédség a hadisírkutatás lehetőségével, melyre igent mondott. Kecskeméten 2019 januárja óta dolgozik és az 1848–49-es szabadságharctól az 56-ig tartó időszak hadisírjait kutatja, ami több ezer sírt jelent megyénkben. Mint fogalmazott, olyan honvédeket keres, akik bárki elé példaként állíthatók.

Simkó Csilla elmondta, a járvány kitörése miatt háttérbe szorult a személyes kontaktust igénylő hadisírgondozás, de ezzel egy időben

hangsúlyosabbá vált az online és a levéltári kutatás.

– Évente húsznál is többen keresik fel irodánkat, hogy segítséget kérjenek elhunyt hozzátartozójuk nyughelyének megkeresésében. Azt tapasztaltuk, hogy a bezártság miatt többet beszélgetnek egymással a családtagok, mely során felmerülnek régi emlékek és velük együtt sokszor a megválaszolatlan kérdések is. Sok nagyszülő, dédszülő harcolt az első vagy a második világháborúban, ahonnan töredékesen fennmaradt történetek nyomán fogalmazódnak meg kérdések a családtagokban, melyek megválaszolására bennünket hívnak segítségül – mutatott rá Simkó Csilla.

– Gyakran nagyon kevés információ áll rendelkezésre az elhunytról, így egy kutatás hosszadalmas lehet, akár évekig is eltarthat. Olyan, mint egy nyomozás, mely során egy nagy kirakós darabjait kell összeilleszteni, de előtte ezeket a darabokat még meg is kell találni, hiszen valamikor csak annyit tudok, hogy az elhunyt egy bizonyos időben még élt – világított rá a folyamat nehézségeire a főhadnagy.

A kutatás az alapadatok feltárásával kezdődik.

– Mindig az anyakönyvi adatokkal kezdünk. E szempontból fontos az illető vallása. Ha I. világháborús volt, akkor többnyire az állami anyakönyvezést megelőző, 1895 előtti időszakban születhetett. Ekkor annak a felekezetnek a levéltárában keresünk, ahol megkeresztelték. Ha nem tudjuk az elhalálozás időpontját, akkor a honvédségi I. és II. világháborús adatbázisok is sokat segíthetnek. Az internet világában szerencsére sokféle adatbázis létezik, akár kitüntetések és haditettek alapján is kereshetünk. Az is előfordult, hogy a népszerű közösségi oldalon találtam rá valakire, aki ismerte az általam keresett személyt – avatott be a keresés titkaiba Simkó Csilla.

Számos levéltár támogatóan áll a munkájukhoz. Napi kapcsolatban vannak a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárral, melynek folyamatosan fejlesztett, bővített adatbázisához is hozzáférést kaptak, és ugyanilyen együttműködő velük a kecskeméti Főplébánia és a Református Egyház Levéltára, valamint a Bács-Kiskun Megyei Levéltár is. Persze a kisebb lélekszámú felekezetek is mindig örömmel állnak a rendelkezésükre.

A főhadnagy rámutatott, hogy

megtisztelő, amikor ismeretlenül is beengedik otthonukba és múltjukba a hozzájuk fordulók és megosztják kérdéseiket, bizonytalanságaikat.

Simkó Csilla megrázó és felemelő történetekkel találkozik munkája során, ahogyan darabról darabra illeszti össze a múlt ködébe veszett életek darabjait.

– A legmegrázóbb egy mindkét világháborút végigharcoló férfi története volt, akiről csak sejthettem, hogy a nyíregyházi Északi temetőben nyugszik. A mélyen hívő református férfi hihetetlen hitről és elszántságról tanúbizonyságot téve végigharcolta és túlélte az I., majd a II. világháborút is. A nagy háborúban a lehető legmagasabb kitüntetést kapta meg, az Arany Vitézségi Érmet. Időközben fia a Ludovikán lett katonatiszt, aki szintén harcolt a második világégésben. Majd következett az új rendszer, és a kommunizmus mint Horthy katonáit marginalizálta őket. Mellőzött életet éltek egy Nyíregyháza melletti bokortanyán, ahol az idősebb katona kemény mezőgazdasági munkából igyekezett eltartani saját és fia családját. A kutatás során kiviláglott a férfi hatalmas hite és lelkiereje, ami valódi túlélővé tette. A hősi halottak sírját nem lehet felszámolni, de az övé mégis erre a sorsra jutott. Mivel nem halt hősi halált, sírja nem élvezett törvényi védettséget, a sírmegváltás díja ugyanúgy terhelte, mint bármelyik másik sírt – emlékezett vissza Simkó Csilla, akit annyira megérintett a férfi története, hogy egy pályázat kedvéért fel is dolgozta azt.

Szerencsére felemelő történetek is kirajzolódnak a múltból.

– Érzelmi hullámvasút volt egy házasságon kívül született gyermek története. A keresett személy már rég családos ember volt, akinek fiatalon elhunyt a felesége. Az özvegy férfinak később gyermeke született egy kis faluban élő fiatal nőtől, akivel nem voltak házasok. Az édesanya a gyermek pár éves korában tüdőbetegségben elhunyt. Az anya családja nem akarta felnevelni a gyermeket, mert szégyent jelentett a zárt falusi közösségben, ha valaki házasságon kívül született. A gyermek apjának azonban el kellett mennie harcolni a II. világháborúba. Már amikor az anya betegsége felmerült, távolról próbált szülőket keresni egyedül maradt pici lányának. Tudta, esélye sincs gyermeke gondozására, de igyekezett mindent megtenni, hogy jó helyen tudja kislányát, míg ő távol van. Próbálkozásai nem vezettek eredményre és gyermeke árvaházba került. Végül a sokat megélt kislányt csodálatos módon egy jó körülmények között élő család fogadta örökbe, akit sajátjukként, nagy szeretetben neveltek fel – elevenítette fel a pozitív kifejlettel záródó élettörténetet.

Simkó Csilla jelenleg is egy szívéhez közel álló történeten dolgozik.

– Egy kecskeméti születésű ügyvéd katona levelére bukkantam egy ezredalbumban. A fronton harcoló apa egy levéllel búcsúzott szeretett feleségétől és születendő lányától, mert érezte, hogy meg fog halni a harcmezőn. Ő már szinte a síron túl volt, míg gyermeke nem volt még e világon, amikor üzent neki. Levelében leírta feleségének, mit szeretne, hogyan éljen a gyermeke, mire tanítsa helyette is. Annyira megérintett a történet, hogy kutattam a katona lánya után, de ő már nem él, egy budapesti temetőben nyugszik. Most keresem a családját Kecskeméten és Budapesten egyaránt, hogy megtudjam, hogyan nőtt fel a gyermek e levél tudatában – fogalmazott Simkó Csilla, és felhívta a figyelmet arra, hogy mindig várják azokat, akik szeretnének többet tudni ismeretlen helyen vagy időben elhunyt szerettükről. Hangsúlyozta, hogy nincs rossz információ vagy emlék, hiszen minden jó kiindulási alap lehet ahhoz, hogy a kutatással bővítsék az információkat.